Tegnap este Tel Avivban is megszólaltak a szirénák. Az újépítésű lakásokban, de a nemrég felújítottokban is mint a miénk, van egy bombabiztos szoba. Mi vendégszobának használjuk. Ha nincs rakétatámadás. Silló Sándor beszámolója.
Most épp egy párizsi vendégünknél vendégeskedtünk a shelterben, amíg kinn robbanások rázták a levegőt. 6-8 kisebb és egy nagyobb egészen közel.
A sziréna végén az erkélyről
felnéztünk az égre: kis kerek füstfelhők álltak a fejünk felett és a rakéták ott felejtett csíkjai.
A szirénaszó még el sem halkult már megszülettek az első izraeli viccek a helyzetünkről, és rakéta sebességgel járták körbe a közösségi oldalakat: Az egész világ a koronától szenved de Izrael már visszatért a rendes kerékvágásba.
Éjfélkor kikapcsoljuk a tv-t, a Vaskupola eredményeivel a tragédiák híreivel, és a háború szóval teli fejjel próbáltunk elaludni.
Három órakor újra felüvöltenek a szirénák. Annyi ideig sem tartott, hogy összekapjuk magunkat.
A fürdőszoba ablakon át jól látszott a támadó-rakéta és Vaskupoláé, ahogy elfogja majd felrobbantja a levegőben. Aztán csen reggelig.
A vicceknél és a rakétáknál csak a segítő szándék volt gyorsabb. Észak Izraelből sorra érkeznek a felajánlások. Sokan szívesen nyitják meg a lakásaikat a veszélyben lévő déli családok előtt.
Azt hittem reggel elnéptelenednek majd a utcák de tévedtem. A város éli az életét, reggeliznek a teraszokon, munkába menőkkel teli a busz, csak az iskolákban nincs tanítás és a repteret zárták le.
Aggódó kérdések érkeznek, válaszolni kell!
Élünk ne izguljatok!