Zsidó Kulturális Fesztivál: Charles Aznavour és a francia sanzon: Jordán Adéllal és Bardóczy Attilával beszélgettünk

Különleges zenei utazásra hív minket Jordán Adél és Bardóczy Attila 2024. szeptember 17-én, kedden este 7 órakor a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. A francia melódiák és legendás sanzonok mellett az előadók felvillantják Charles Aznavour és Edith Piaf barátságának legendás pillanatait, életük és művészetük meghatározó pontjait. A közelgő estről Zucker-Kertész Lilla beszélgetett Jordán Adéllal és Bardóczy Attilával.

Hogyan alakult ki ilyen mély kapcsolatuk a francia kultúrával és a sanzonokkal?

Részletes program és jegyvásárlás a képre kattintva

Jordán Adél: Közel áll hozzám a sanzonéneklés, főleg Piaf időtlen dalai. Igazi előadói számok, és mindig lehet bennük fejlődni, mélyebbre menni, megtalálni valamit magamban, amivel kapcsolódni lehet. Attilánál jobban pedig talán senki nem ismeri ezt a világot. Amikor mesél Aznavourról és Piafról, kapcsolatukról és kalandos életükről, az mindig magával ragad.

Bardóczy Attila: Gyerekkorom óta érdekelt a francia kultúra, ugyanis édesapám mérnök volt, és kapott egy kiküldetést Algériába. Négy évig éltünk kint, ott pedig – tekintve, hogy egy kétnyelvű országról beszélünk – a francia adott volt. Megtanultam a nyelvet, megszerettem a kultúrát. Francia dalokat hallgattam a rádióban, francia újságot olvastam. Olyasmiket ismertem meg, amikre addig nem volt lehetőségem.

Sokak előtt nem ismeretes Piaf és Aznavour barátsága, pedig igazán különleges kapcsolat volt az övék…

B.A: Jó barátok voltak, Aznavour dalokat is írt neki. Kilenc évvel volt fiatalabb Piafnál, titkárként, sofőrként dolgozott az akkor már sztárként tündöklő Edith mellett. Piaf kaotikus életében ő volt az, aki megpróbált rendet tartani. Érdekes volt a kapcsolatuk; Piaf végig tegezte, ő viszont tiszteletből mindig magázta.

Milyen műsorral készülnek szeptember 17-én?

B.A: Megkerestem az ötlettel Fráter Zoltán írót és dramaturgot, aki elvállalta, hogy közreműködik és dolgozik az anyagon. Az előadás során lesz egy keretjáték, amelyben elhangoznak olyan dallamok, amik ma már az egyetemes kultúra részei, igazi örökzöldek; hallgatjuk, szeretjük őket. És természetesen olyan dalok is felcsendülnek, amiket itthon nem annyira ismernek. Nem csak Aznavourtól és Piaftól lesznek dalok, hanem például Yves Montandtól is.

Mindkét énekes kivételes emberségéről tett tanúbizonyságot a háború idején, mégis keveset beszélünk arról, hogyan segítettek a zsidóknak. Előkerül ez a téma az előadás során?

B.A: Aznavourról többen tudják, hogy a családja zsidókat bújtatott. Azonban Piaf is mentett embereket a vészkorszak idején, a haború után bíróság elé is állították, mint minden művészt, aki a német megszállás alatt dolgozott. Végül a korábban általa megmentett zsidók vallomásai mentették őt fel.

Milyen üzenetet szeretnének átadni a dalokkal a közönségnek?

J.A: Arra készülünk, hogy a nézőket is elrepítsük a sanzonok világába, hogy megismerjék ezeket a nagyszerű művészeket és munkásságukat. Zsinagógában fellépni áldás, a hely szakrális mivolta és akusztikája emeli és ünnepli a zenét.

B.A: Nagyon örülök, hogyha a közönség újra felfedezi ezeket a dalokat, mert sajnos az utóbbi időben nem nagyon játszák ezeket a számokat a rádiók, így viszont idővel elfelejtődnek. Örülnék, ha egy új generáció is rácsodálkozhatna, hogy ezek micsoda emberek, tehetségek voltak, és dacára annak, hogy egy másik kultúrából jöttek, mennyire sok minden tudnak adni nekünk. Aznavour örmény származású volt, Piaf élete tele volt megpróbáltatásokkal, és mindketten életeket mentettek… ha ezek a különböző közegből érkező emberek egyformán részesei tudnak lenni egy nagy nemzeti kultúrának, mint amilyen a francia, az mindenképpen jelentős üzenetet hordoz. 

A beszélgetés végén Bardóczy Attila elárulta, hogy sok kedvence van az előadandó dalok közül, de ha ki kellene emelnie egyet, akkor az ez lenne: Edith Piaf – Padam, padam.