Nekünk minden egyes nap a Könyv világnapja…

Az olvasás nélkülözhetetlen fontosságáról nem lehetséges úgy írni, hogy az ember ne szaladjon bele az unalomig elcsépelt közhelyek ismételgetésébe az olvasás pozitív hatásairól. Ezektől most megkíméljük az olvasóinkat, mert tisztában vagyunk vele, hogy akik egy zsidó honlapot olvasnak, azok számára az olvasás olyan magától értődően természetes, mint a levegővétel.

Egyetlen dolgot azonban kiemelnénk: a világ a zsidóságot sok esetben a könyv népének hívja, még akkor is, ha a könyv alatt nem konkrétan a Tórát értik. Milyen gyönyörű és szemléletes ez a kifejezés! Főleg annak tudatában, hogy a zsidóság már jóval a Gutenberg-féle nyomtatási dúc feltalálásása előtt „szövegrajongó” volt, és ez a rajongás bizony több ezer éves. Nincs még egy kultúra, amely ennyire szövegközpontú volna, nincs még egy nép, amelynek tagjai között oly ritka lett volna az analfabétizmus, mint a zsidó.

A zsidóság a modern olvasásszociológiai eredmények megjelenése előtt évszázadokkal tisztában volt vele, hogy az embernek nincs esélye a felemelkedésre, a szellemi és anyagi gyarapodásra, a világban való eligazodásra, ha nem tud írni és olvasni, de lehetőleg: több nyelven… Ha van büszkeség, akkor ez az: a könyv népéhez tartozni, könyvekkel teli világban élni, szövegekből tanulni meg a szövegeken kívüli és belüli univerzumok működésének titkait! És főleg: a Tórát olvasni, tanulmányozni, szeretni minden egyes nap, minden egyes szombaton.

Ma van a könyv világnapja, amit szívből üdvözlünk – igaz, nem húsz éve, hanem több ezer éve már!

Kiemelt kép: Istentisztelet a Bét Sálom zsinagógában. Fotó: Radnóti Zoltán főrabbi / Facebook

---