Milyen jövő várhat a bonyhádi zsinagógára?
Hogyan lehet megmenteni és újra élettel megtölteni a hosszú évek óta romos állapotban lévő bonyhádi zsinagógát? Milyen szerepet kaphat az épület a város kulturális életében, és miként biztosítható hosszú távú fenntartása? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Mentsük meg a bonyhádi zsinagógát! című konferencia résztvevői. A Bonyhádon a napokban megrendezett tanácskozást a Hetesi Beáta vezette Max Nordau Magyar–Izraeli Baráti Társaság szervezte az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) támogatásával.
A rendezvényen Károlyi K. László, a Mazsihisz–BZSH főigazgatója dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke üdvözletét tolmácsolva hangsúlyozta, hogy a zsinagóga megmentése közös felelősség, amelyben az állam és az önkormányzat együttműködésére is szükség van. Emlékeztetett arra, hogy a holokauszt után hazatérő bonyhádi zsidók újraindították a közösségi életet, ám a helyi zsidóság később szinte teljesen eltűnt. A konferencia jelentőségét abban látta, hogy a résztvevők szakmai alapot teremthetnek az épület megmentését szolgáló tényleges döntésekhez.

Dr. Komoróczy Szonja Ráhel, az OR-ZSE oktatási rektorhelyettese a rabbinikus hagyományt idézve arra emlékeztetett, hogy a zsinagógák szentsége romos állapotukban is megmarad. Kiemelte az egyetem örökségvédelmi és helytörténeti elkötelezettségét, valamint bejelentette, hogy az intézmény a következő évben örökségvédelmi és helytörténeti alapképzést indít. Az OR-ZSE emellett publikációs lehetőséget is kíván biztosítani a helytörténeti kutatások eredményeinek.

Az épület maga is lehet múzeumi érték
Dr. Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár főigazgatója szerint a bonyhádi zsinagóga jövőjéről gondolkodva nem kizárólag a zsidó emlékezet megőrzéséből kell kiindulni. Mivel a városban ma már nincs élő zsidó közösség, az épületnek egész Bonyhád közös történeti emlékezetében kellene szerepet kapnia. Felidézte, hogy már 2010-ben is foglalkoztak az épület jövőjével, ezért a mostani kezdeményezést egy hosszabb gondolkodási folyamat részének tekinti. Kifejtette, hogy a zsinagóga nem csupán építészeti emlék, hanem különböző történeti korszakok és közösségi tapasztalatok hordozója.

Különösen fontosnak nevezte, hogy az épület környezete 1944-ben az egyik bonyhádi gettó helyszíne volt. Sok helyi zsidó számára ez jelentette az utolsó bonyhádi lakóhelyet a deportálás előtt. Ennek emlékét a helyreállítás és a későbbi hasznosítás során semmiképpen sem szabad figyelmen kívül hagyni. Dr. Toronyi Zsuzsanna szerint a műemléki rekonstrukció egyik legfontosabb kérdése, hogy az épület történetének melyik korszakát kívánják megőrizni. A zsinagóga ugyanis többször átalakult, és történetéhez a vallási használat megszűnése utáni évtizedek is hozzátartoznak. A későbbi, raktárként való hasznosítás nyomait sem feltétlenül indokolt eltüntetni, hiszen ezek is az épület történetének részei.

A múzeum főigazgatója amellett érvelt, hogy nem szükséges hagyományos, vitrinekbe rendezett kiállítással megtölteni a felújított zsinagógát. Maga az épület is tekinthető műtárgynak, amelynek építészeti szerkezete, szimbolikája és történeti rétegzettsége önmagában is bemutatható.
Bonyhád soknemzetiségű múltjára utalva hangsúlyozta: a magyarok, svábok, székelyek, romák és zsidók története egyaránt hozzátartozik a város örökségéhez. A zsinagóga olyan közösségi emlékezeti térré válhatna, amelyben ezek a történetek egymással összefüggésben jelennek meg. Ehhez szerinte nem elsősorban tárgyakra, hanem szellemi tartalomra, párbeszédre és a mai bonyhádi közösség igényeinek megértésére van szükség.
A kiállítás önmagában nem elegendő
Dr. Zima András, az OR-ZSE tanszékvezetője, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója négy vidéki példán – Miskolc, Nagykálló, Nagykanizsa és Győr – keresztül mutatta be a zsidó örökség bemutatásának lehetőségeit és nehézségeit. Hangsúlyozta, hogy minden kiállítás létrehozása előtt tisztázni kell annak célját, közönségét és későbbi működtetését. Magyarország fontos célpontja a zsidó örökségturizmusnak: az Izraelből, az Egyesült Államokból és más országokból érkező látogatók gyakran őseik településeit keresik fel. Győrben például mintegy kétszáz résztvevővel rendezték meg a helyi gyökerű zsidók világtalálkozóját, amely a városnak is számottevő turisztikai bevételt jelentett.

Az örökség bemutatásának ugyanakkor komoly szakmai felelőssége van. Zima András szerint a helyi kutatók történeti ismereteit össze kell kapcsolni az általános zsidó vallási és kulturális tudással, különben félreértelmezések születhetnek. A kiállítások kialakításakor a vallási érzékenységeket is figyelembe kell venni: egy tóratekercs bemutatása például irányzatonként eltérő megítélés alá eshet.
A győri és nagykanizsai tapasztalatok különösen jól mutatják a működtetés jelentőségét. Míg a kisebb nagykanizsai kiállítást rendszeresen látogatják szervezett csoportok, a hattermes győri tárlat esetében továbbra sem tisztázott megfelelően az üzemeltetés felelőssége. Zima András ezért arra figyelmeztetett, hogy nem elegendő létrehozni egy történetileg hiteles és látványos kiállítást: helyi közösségi beágyazottságra, felelős működtetőre és hosszú távú stratégiára is szükség van.
A fenntarthatóság legalább olyan fontos, mint a felújítás
Dr. Róna Iván, a Mazsihisz turisztikai igazgatója a zsinagógák többfunkciós működtetésének gazdasági és szervezési feltételeit ismertette. Kiemelte, hogy a vallási, kulturális és turisztikai tevékenységek összehangolása különösen összetett feladat, amelyben a szakralitásnak mindenkor elsőbbséget kell élveznie. Mint mondta: a Mazsihisz több évtizedes tapasztalattal rendelkezik ezen a területen; a Dohány utcai zsinagóga látogatottsága és rendezvényei jelentős bevételt biztosítanak, míg a Rumbach utcai zsinagóga esetében a gazdaságilag önfenntartó működés megteremtése még folyamatban van. A turizmus mellett koncertek, fesztiválok, konferenciák és egyéb kulturális rendezvények járulhatnak hozzá az épületek fenntartásához.

A turisztikai igazgató ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a budapesti modell nem ültethető át változtatás nélkül Bonyhádra. A város turisztikai adottságai szerényebbek, ezért különösen fontos a vonzó, rendszeresen visszatérő közönséget megszólító programkínálat kialakítása.
Az állami támogatás, ezen belül az úgynevezett örökjáradék önmagában nem elegendő a zsinagógák fenntartására. Kiegészítő bevételekre, szakszerű menedzsmentre és tudatos marketingre is szükség van. A megfelelően szervezett kulturális és tudományos rendezvények hosszabb távon törzsközönséget alakíthatnak ki, amely a fenntartható működés alapját jelentheti. Az előadó szerint Bonyhádon is megtalálhatók lehetnek azok a helyi szakemberek és közösségi szereplők, akik képesek tartalommal megtölteni és szakszerűen működtetni a megújuló épületet.
A konferencia előadásai tehát három, egymással szorosan összefüggő követelményt fogalmaztak meg: a történeti és vallási örökség hiteles megőrzését, a helyi közösség bevonását, valamint a hosszú távon fenntartható működés megteremtését. A bonyhádi zsinagóga megmentésének tétje nem csupán egy jelentős műemlék helyreállítása, hanem annak eldöntése is, hogy az épület milyen szerepet tölthet be a város jövőjében.
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
IV. HanukaFeszt – A csoda velünk kezdődik!
Mit jelent a „timsel”, az Édentől keletre titokzatos héber szava?
Hegedűs Zsolt: A Szeretetkórházban felhalmozott tudásból más intézményeknek is tanulniuk kell
IV. HanukaFeszt – A csoda velünk kezdődik!