Messze Keleten, Bagdadban… – Zsidó múzeum nyílt az iraki fővárosban
Nemzetközi sajtóbeszámolók szerint zsidó múzeum nyílt Bagdadban, az egykori Shamash zsidó iskola épületében, ahol több mint 2500 év gazdag történelme elevenedik meg. Fényképek, dokumentumok, vallási tárgyak és személyes emlékek mesélnek egy hajdan virágzó közösségről, amely évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a város életében. A kezdeményezés jelentősége messze túlmutat egy múzeum megnyitásán: Irakban, ahol az 1940-es években még mintegy 135 ezer zsidó élt, mára alig néhányan maradtak.
Bagdad egyik legrégebbi és legismertebb utcájában, az Al-Rashidon áll az egykori Shamash zsidó iskola épülete. Az 1928-ban alapított intézmény évtizedeken át fontos szerepet töltött be a helyi zsidó közösség oktatásában. Falai között nemzedékek tanultak, akik közül sokan később kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket. Most ugyanebben az épületben az iraki zsidóság történetét bemutató múzeum nyílt.
A nemzetközi sajtó beszámolói szerint a Shamash Múzeum 2026. október 22-én nyitotta meg kapuit, a megnyitásról azonban a tudósítások szerint nem jelent meg hivatalos iraki közlemény. A kiállításon egykori családi fényképek, iskolai bizonyítványok, történelmi dokumentumok, vallási és használati tárgyak kaptak helyet. A látogatók megismerhetik a közösség egykori rabbijait, vezetőit, tanárait és diákjait is. A bemutatott emlékek között szerepel Jacob Shamash, az iskola alapítójának portréja is.
Az intézmény jelentőségét jól mutatja, hogy 1939-ben több mint 900 diák tanult itt. A megnyitásról készült felvételek már a nemzetközi sajtóban is megjelentek, a beszámolók szerint pedig az első napon mintegy ezren keresték fel a múzeumot.
Babilontól Bagdadig – Több mint 2500 év zsidó történelem
Az iraki zsidóság története a világ egyik legrégebbi diaszpóraközösségének története. Gyökerei az időszámításunk előtti 6. századig, a babiloni fogság koráig vezetnek vissza, amikor Nebukadneccar babiloni király seregei lerombolták a jeruzsálemi Első Szentélyt, és a zsidó lakosság jelentős részét Babilóniába hurcolták.
A száműzöttek leszármazottai közül sokan Mezopotámiában maradtak, ahol az évszázadok során jelentős vallási és tudományos központokat hoztak létre. Itt működtek a híres szúrai és pumbeditai talmudi akadémiák, és itt állították össze a zsidó vallási irodalom egyik legfontosabb művét, a Babilóniai Talmudot.
A 20. század elejére Bagdad ismét a zsidó élet egyik jelentős központjává vált. Zsinagógák, iskolák, vallási és jótékonysági intézmények működtek a városban. A zsidók kereskedőként, orvosként, tanárként, zenészként és értelmiségiként egyaránt fontos szerepet játszottak az iraki társadalomban. Az 1940-es években mintegy 90 ezer zsidó élt Bagdadban, az ország egészében pedig körülbelül 135 ezren.
A Farhud és az iraki zsidóság kényszerű távozása
A közösség életében a 20. század közepe hozott tragikus fordulatot. Az erősödő antiszemitizmus és a náci propaganda terjedése egyre fenyegetőbbé tette az iraki zsidók helyzetét.
1941. június 1-jén, sávuot ünnepén, súlyos zsidóellenes pogrom tört ki Bagdadban. A két napon át tartó, Farhud néven ismert erőszakhullámban a történészi becslések szerint 150–180 zsidót gyilkoltak meg. Több százan megsebesültek, számos nőt szexuális erőszak ért, zsidó otthonok és üzletek százait pedig kifosztották.
Izrael Állam 1948-as megalakulása után a közösség helyzete tovább súlyosbodott. A letartóztatások, a megfélemlítés, a jogfosztó intézkedések és a vagyonelkobzások következtében egyre többen kényszerültek szülőföldjük elhagyására.
1950 és 1951 között mintegy 120 ezer iraki zsidó távozott az országból, túlnyomó többségük Izraelbe. Az Ezra és Nehémiás hadművelet keretében megszervezett légi szállítások során családok tízezrei hagyták hátra otthonukat, vagyonukat és sok évszázados közösségi életük emlékeit.
Ezzel az egyik legrégebbi diaszpóraközösség csaknem teljesen megszűnt eredeti lakóhelyén. Hagyományai azonban tovább élnek: az iraki zsidók leszármazottai Izraelben és a világ más országaiban ma is őrzik vallási szokásaikat, zenéjüket, konyhájukat és családi történeteiket.
Iskolából múzeum – A megőrzött emlékek új otthona
A Shamash Múzeum létrejötte figyelemre méltó fejlemény egy olyan országban, ahol a zsidó közösség egykori jelenlétének számos emléke az elmúlt évtizedekben elpusztult, megrongálódott vagy feledésbe merült.
A kiállítás jelentőségét nem csupán a vallási és történelmi tárgyak adják. Az iskolai bizonyítványok, családi fényképek és személyes dokumentumok olyan emberek életébe engednek bepillantást, akik számára Bagdad nem egyszerűen egy város volt a Közel-Keleten, hanem az otthonuk.
A múzeum megnyitása az iraki zsidók és leszármazottaik körében is vegyes érzéseket váltott ki. Beszámolók szerint sokan örömmel fogadták, hogy Bagdadban ismét figyelmet kap a város zsidó múltja, másokban azonban fájdalmas emlékeket ébresztett a kezdeményezés. Többen hiányolják, hogy a kiállítás nem mutatja be kellő részletességgel azokat az üldöztetéseket és kényszerű távozásokat, amelyek nyomán a több mint két és fél évezredes iraki zsidó közösség szinte teljesen megszűnt az országban.
Az egykori iskola falai között most ismét láthatók a régi diákok fényképei, a tanárok és közösségi vezetők portréi, valamint az egykor Bagdadban élt családok emlékei. Hogy ezek mellé a közösség tragikus 20. századi történetéből mennyi kerül majd a múzeum kiállításába, egyelőre nem világos. A megőrzött fényképek és dokumentumok mindenesetre ma már ismét megtekinthetők abban a városban, amelynek zsidó lakói közül a múlt század közepén oly sokan kényszerültek elhagyni az otthonukat.
Felhasznált források: The Jewish Chronicle, United States Holocaust Memorial Museum.
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
