Jonathan Sacks: Az ima olyan létra, amely a földről az ég felé nyúlik
Az áldott emlékű Jonathan Sackstól a VÁJÉCÉ hetiszakasz kapcsán egy olyan idézetet választottunk, amelyben a rabbi Jákob létrájának az imádkozásban betöltött, szimbolikus jelentőségéről ír.
„Az imának alapvető formája, mély nyelvtana van. Ez a felemelkedésből, az Isten előtt való jelenlétból és a leereszkedésből áll. Ennek ihletője nem lehetett más, mint Jákob látomása. Az ima olyan létra, amely a földről az ég felé nyúlik. A szavak, gondolatok és érzelmek e létráján fokozatosan elhagyjuk a föld gravitációs mezőjét. Az érzékeink által észlelt világból belépünk a világon túli – a világ Teremtőjének – tudatosságába. E felemelkedés csúcspontján mintegy közvetlenül Isten tudatos jelenlétében állunk, amit Maimonidész a káváná, az imához elengedhetetlen állapot lényeges elemeként határoz meg. Ezután lassan visszatérünk a földre a hétköznapi gondjainkhoz, a cselekedetek és interakciók színterébe.
De ha az ima működött, utána nem vagyunk ugyanazok, mint előtte.
Mert láttuk, ahogy Jákob is látta, hogy »Isten valóban ezen a helyen van, és én nem tudtam«. Ha az első szakasz a felemelkedés, a második pedig az égben való állás, akkor a harmadik az, hogy a mennyország egy darabkáját lehozzuk a földre. Mert amit Jákob felismert, amikor felébredt a látomásából, az az, hogy Isten ezen a helyen van. A mennyország nem valahol máshol van, hanem itt – még ha egyedül vagyunk és félünk is –, csak ha rájönnénk. És angyalokká válhatunk, Isten ügynökeivé és követeivé; sőt, végül még »Istennel és emberekkel« is küzdhetünk (32:28), ha Jákobhoz hasonlóan megvan bennünk az imádkozás képessége és az álmodás ereje, valamint a nyitottság arra, hogy meglássuk a nehéz helyzetek közötti átalakulásokat.”
Forrás: Jonathan Sacks: Szövetség és párbeszéd – Genezis: Minden kezdetek könyve
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
IV. HanukaFeszt – A csoda velünk kezdődik!