Öt magyar zsidó művész, aki formálta London arculatát – Kiállítás nyílt a Liszt Intézetben
Egyikük London legismertebb toronyházait tervezte, másikuk a modern bútortervezést újította meg, társaik pedig a fotográfia, a grafika és a szobrászat történetében hagytak maradandó nyomot. Goldfinger Ernő, Breuer Marcell, Moholy-Nagy László, Kepes György és Péri László öt különböző életútja az 1930-as évek Londonjában találkozott. Az európai üldöztetések és politikai változások közepette Nagy-Britanniába került, zsidó származású magyar alkotók munkásságát mutatja be a londoni Liszt Intézet november 19-én megnyílt This Was Tomorrow című kiállítása.
A Londonban letelepedő magyar művészek nemcsak új otthonra találtak Nagy-Britanniában, hanem olyan közegre is, ahol folytathatták munkájukat, új kapcsolatokat építhettek, és elképzeléseikkel jelentősen hozzájárulhattak a brit művészet megújulásához.
A This Was Tomorrow – Five Hungarian Modernists in London, 1930s–60s című kiállítás azt mutatja meg, hogyan kapcsolódtak egymáshoz ezek az alkotók, és miként formálták London építészetét, képzőművészetét és formatervezését. A közös szemléletük szerint a művészetnek nemcsak szépnek kell lennie, hanem az emberek mindennapi életét is szolgálnia kell.
Egy londoni ház, ahol a magyar modernisták találkoztak
Az 1930-as években London Hampstead nevű városrésze az Európából érkező művészek és értelmiségiek egyik fontos találkozóhelyévé vált. Ebben különleges szerepet játszott az 1934-ben megnyílt Isokon-ház, amely maga is a modern építészet és az újfajta városi életforma egyik kísérlete volt.
Az épületben egy ideig Breuer Marcell, Moholy-Nagy László és a Bauhaus alapítója, Walter Gropius is lakott. Később Agatha Christie írónő is az Isokon lakója lett.
Breuer az épülethez kapcsolódó vállalkozás számára készítette jellegzetes, hajlított rétegelt lemezből készült bútorait, Moholy-Nagy pedig grafikai és reklámanyagokon dolgozott. Kepes György szintén bekapcsolódott a londoni avantgárd művészeti életbe, és Moholy-Naggyal közösen vett részt grafikai, valamint kiállítástervezési munkákban.
A magyar alkotók kapcsolatai azonban nem Londonban kezdődtek. Moholy-Nagy László és Péri László például már 1922-ben közös kiállításon mutatkozott be Berlinben, a Der Sturm Galériában. A két művész munkásságát így jóval az emigráció előtt összekötötte az európai avantgárd szellemisége.
Goldfinger Ernő, akiről James Bond egyik főgonosza kapta a nevét
Az öt alkotó közül talán Goldfinger Ernő neve kötődik a legszorosabban London építészeti arculatához.
Az 1902-ben Budapesten született, erdélyi családi gyökerekkel is rendelkező építész Párizsban tanult, majd 1934-ben feleségével, Ursula Blackwell-lel Londonba költözött. Hamarosan a brit modernista építészet egyik meghatározó alakjává vált.
Leghíresebb épületei közé tartozik a Balfron Tower és a Trellick Tower, amelyek a brutalista építészet ma is ismert londoni példái. Goldfinger a lakóházak tervezésekor nemcsak az épületek megjelenésére, hanem az ott élők mindennapi igényeire is figyelmet fordított. Feleségével egy időre beköltözött a Balfron Tower egyik lakásába, hogy személyesen is megismerje a lakók tapasztalatait.
Az építészhez egy szórakoztató irodalmi történet is kapcsolódik. Ian Fleming, a James Bond-regények szerzője Goldfingerről nevezte el egyik legismertebb főgonoszát, Auric Goldfingert. Az építész nem fogadta kitörő örömmel a névválasztást, és még a pereskedés lehetősége is felmerült.
Goldfinger azonban nemcsak épületeivel hagyott nyomot. Londoni irodájában fiatal építészeket fogadott, és magyar építészhallgatók angliai továbbképzését is támogatta. Tudását és tapasztalatait így a következő nemzedékeknek is továbbadta.
Öt életút, közös gondolkodás
Breuer Marcell, a pécsi születésű építész és formatervező a Bauhaus egyik legismertebb alakja lett. Csővázas és rétegelt lemezből készült bútorai a modern dizájn meghatározó darabjai közé tartoznak. Londoni évei után az Egyesült Államokban folytatta pályáját, ahol építészként is világhírűvé vált.
Moholy-Nagy László a fotográfia, a film, a festészet és a grafika területén egyaránt úttörő munkát végzett. A fény, a mozgás és a technikai újítások foglalkoztatták. Londonban többek között a Piccadillyn működő Simpson’s áruház vizuális megjelenésének kialakításában vett részt, később pedig Chicagóban a New Bauhaus vezetője lett.
Kepes György, Moholy-Nagy közeli munkatársa a fényképezés és a vizuális kommunikáció megújításában játszott fontos szerepet. Később az Egyesült Államokban a művészet és a tudomány kapcsolatának nemzetközileg elismert kutatójává vált.
Péri László 1933-ban érkezett Angliába. A szobrász elsősorban betonból készített, gyakran emberalakokat ábrázoló műveivel vált ismertté. Alkotásai ma is a brit képzőművészeti örökség részét képezik.
Bár a művészek különböző területeken dolgoztak, és pályájuk később eltérő irányokat vett, közös volt bennük a kísérletezés iránti nyitottság és az a meggyőződés, hogy a művészetnek társadalmi szerepe is van.
Ritkán látható művek és családi emlékek
A londoni Liszt Intézet kiállításán építészeti tervek, bútordarabok, eredeti fotogramok, közlekedési plakátok és betonszobrok idézik fel az öt alkotó munkásságát. A bemutatott műtárgyak között az egri Dobó István Vármúzeum, a London Transport Museum és a Moholy-Nagy Alapítvány gyűjteményéből származó darabok is szerepelnek.
A tárlat címe az 1956-os londoni This Is Tomorrow című kiállításra utal, amely a modern művészet és építészet együttműködésének egyik fontos eseménye volt. Annak idején Goldfinger Ernő is részt vett benne. Hetven évvel később a mostani bemutató ismét arra irányítja a figyelmet, hogy az újító művészi elképzelések gyakran különböző alkotók és művészeti területek találkozásából születnek.
A november 19-i megnyitóhoz kapcsolódó beszélgetésen az alkotók leszármazottai is helyet kaptak. Goldfinger Ernőt unokája, Pippa Goldfinger képviselte, aki ma is szerepet vállal a fiatal építészeket támogató Goldfinger-ösztöndíj gondozásában. Péri László unokája, Peter Peri maga is képzőművész, alkotásai többek között a londoni Tate és a Victoria & Albert Museum gyűjteményében találhatók.
A program résztvevői között szerepelt Magnus Englund, az Isokon Gallery igazgatója és Orosz Márton, a budapesti Vasarely Múzeum igazgatója is. A kiállítás kurátora Sarah MacDougall, aki a 20. századi emigráns művészet kutatója.
Londonban és Budapesten is felfedezhetjük örökségüket
A londoni tárlatnak érdekes magyarországi párhuzama is van. A budapesti Walter Rózsi-villában 2026 márciusa óta látható a Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállítás.
A bemutatóhoz kapcsolódik az a jelentős Breuer Marcell-gyűjtemény is, amelyet a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ 2025-ben vásárolt meg egy amerikai magángyűjteményből. Az építész személyes tárgyait és hagyatékának fontos darabjait tartalmazó anyag új lehetőséget teremt életművének hazai kutatására és bemutatására.
A londoni és a budapesti kiállítás egyaránt arra hívja fel a figyelmet, milyen jelentős szerepet játszottak a magyar zsidó alkotók a 20. század nemzetközi művészetében.
Goldfinger, Breuer, Moholy-Nagy, Kepes és Péri munkáival ma is találkozhatunk Londonban: épületeik, szobraik és formatervezési alkotásaik a brit főváros kulturális örökségének részei.
A This Was Tomorrow című kiállítás 2027. március 31-ig látogatható a londoni Liszt Intézetben.
MTI / Mazsihisz
Címlapfotó: A londoni Isokon-ház, a modernista építészet egyik emblematikus épülete, ahol Breuer Marcell és Moholy-Nagy László is élt és alkotott az 1930-as években.
Kapcsolódó cikkek
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
IV. HanukaFeszt – A csoda velünk kezdődik!