Látogatás a nápolyi „Rothschild-zsinagógában”

Nápolyban több mint 900 ezer ember él – és egyre kevesebb zsidó. Ennek javarészt történelmi okai vannak: hittestvéreinket a XVI. században elüldözték a településről, s habár később voltak betelepülések, a XVIII. században újra kiutasították a zsidókat a városból. Nápolyban – és a teljes Campania régióban – ma már csak egyetlen működő zsinagóga van, de a tágabban vett dél-olasz térségben is csak elvétve találni zsidó imaházat, templomot. Puglia régióban (ez az olasz csizma „sarka”) van még kettő: az egyik 13. századi zsinagógát 1380-ban keresztény templommá alakították, a zsidó közösség 2006-ban kapta vissza, és ma ismét aktív imaházként működik; a másik, ugyancsak 13. századi zsinagógából is keresztény templom lett, aztán múzeumot csináltak belőle. Calabria régióban (ez az olasz csizma „lábfeje”) mindössze egy zsinagóga van, de viszonylag új, 2006-ban alapították – furcsa ezt leírni, de az inquizíció óta itt ez az egyetlen aktív zsinagóga.

De vissza Nápolyba: az itteni zsinagóga lényegében a belvárosban van, a San Ferdinando negyedben, a Cappella Vecchia 31. szám alatt. Azért írjuk le ilyen részletesen, mert ha arra járnak, nem „botlanak” bele úgy, ahogyan például Pesten rábukkanhatnak a Rumbachra vagy a Dohányra. Sehol egy útbaigazító felirat, sehol egy irányjelző tábla, még akkor sem tudtuk, hogy jó helyen járunk-e, amikor már jó helyen jártunk, azaz a helyi Sessa-palotában, amelyet Martino Buonocore (1680 – 1765) tervezett. Ebben a régi főnemesi épületben kapott helyet a Goethe Intézet, aminek a logóját már messziről látni – ám a megkopott fényű palotába belépve nemigen tudjuk, hogy merre kell keresni a zsinagógát. Pedig a Google állítja: itt van. Abból jövünk rá, hogy megpillantunk két unatkozó rendőrt, akik szerencsére nem a fegyverükkel játszanak, hanem az okostelefonjukkal. Mikor megmondjuk nekik, hogy a zsinagógát keresssük, maguk mögé intenek a fejükkel, hogy mehetünk, aztán visszatemetkeznek az okostelefonjukba  – semmi motozás, semmi ellenőrzés, csak dél-olasz lazaság. 

Belépünk, és két embert találunk ott, már indulásra kész állapotban. Elmondjuk nekik, hogy Magyarországról jöttünk, és néhány fotó erejéig megnéznénk a zsinagógát – mire sóhajtva egymásra néznek és egyikük közli: „az a szerencséjük, hogy most ment el egy izraeli csoport, különben zárva vagyunk, nem lehet bejönni”. Hálát adunk az Örökkévalónak, hogy épp most vezérelte ide az izraelieket, és a hálánkat kifejezzük cödaka formájában: beledugunk egy 5 euróst az átlátszó perselybe. 

A zsinagóga egyébként igen szép. Az egyik úrról, aki beengedett minket, kiderül, hogy idegenvezető, úgyhogy azonnal szolgálatba helyezi magát, és elmondja: a híres Rothschild család egyik tagja, Carl von Rothschild 1831-ben költözött Nápolyba, és átmenetileg a közeli rezidenciáján rendezett be imatermet, majd a zsidó hitközség hivatalos megalakulása uán Carl fia, Adolf Carl von Rothschild finanszírozta a Palazzo Sessa első emeletén található helyiség kibérlését és átalakítását zsinagógává. A templomot az 1863-as ros hasana idején avatták fel (zsidó újév) alkalmával nyitotta meg kapuit, és hivatásos működését 1864-ben kezdte meg. A helyi zsidóság majd csak az 1920-as években tudta megvásárolni az addig bérelt ingatlant, a vásárlásban természetesen nagy szerepet játszott a tetemes Rothschild-vagyon is. A II. világháború alatt a zsinagógát bezárták, de  háború után újra megnyílt, és az elmúlt évtizedekben többször felújították. 

A falakon emléktáblákat is látni, az egyik Dario Ascarelli egykori hitözségi elnök előtt tiszteleg, aki mintegy 100 éve segített megvásárolni az ingatlant; s található itt emléktábla a holokauszt áldozatainak emlékére is. Ha Nápolyban járnak, ne hagyják ki ezt a zsinagógát, felemelő élmény látni a Tóra itteni „lakhelyét” – főleg annak tudatában, hogy milyen rettenetes üldöztetésnek voltak kitéve hittestvéreink Itáliában (is). Legyen áldott az emlékük!

Fotók: Mazsihisz.hu

---