„Nem motort vettem, hanem beiratkoztam a rabbiszakra” – Zeitler Ádám a hivatásáról és a rabbi modern szerepéről

A Keresztkérdések rádióműsor legújabb adása olyan hivatástörténeteket mutat be, amelyekben különböző vallások képviselői beszélnek arról, miért választották ezt az utat, mikor érezték először az elhívást, és hogyan alakítja át a hit és a szolgálat az életüket. Zeitler Ádám története azonban éppen azért különleges, mert nála nem egy fiatalkori, egyenes pályáról van szó. Közgazdászként, sikeres vállalkozóként, családapaként már kialakította az életét, amikor elkezdett valami mást keresni.

Ez egy midlife crisisből kinövő keresésnek az eredménye. Nem motort vettem, hanem beiratkoztam a rabbiszakra – mondta a műsorban.

Korábban filozófiát is tanult, és olyan területet keresett, amelyben mélyebben jelen van a spiritualitás. A műsorban Nagy Viktória kérdezte a zsidó tanítók hivatásának modern kori kihívásairól, valamint arról, hogyan látja saját leendő rabbi-szerepét.

Zeitler Ádám szerint minden rabbigenerációnak ugyanazzal az alapvető kérdéssel kell szembenéznie: hogyan lehet az adott korban zsidóként élni, és hogyan lehet a hagyományt úgy továbbadni, hogy az valóban megszólítsa a közösség tagjait. Szerinte a rabbi feladata nem merül ki a hagyomány továbbadásában: azt is meg kell mutatnia, hogy a zsidó tradíció miért lehet fontos és értékes a mai ember számára. A szombat megtartásáról például nem feltétlenül kizárólag vallásjogi előírásként érdemes beszélni, hanem olyan módon is, mit adhat nekünk egy nap, amikor félretesszük a digitális világot, és valóban időt szánunk a családunkra és egymásra.

A cél szerinte nem az, hogy a hagyományt egyszerűen modern életmódtanácsokká alakítsuk, hanem hogy meg tudjuk mutatni: a zsidó tradíció olyan kérdéseket is felvet, amelyek egy mai ember számára is relevánsak.

Egy rabbivá válás természetesen nem csupán annak az életét változtatja meg, aki beiratkozik a Rabbiképzőbe. Zeitler Ádám esetében az egész családnak alkalmazkodnia kellett egy olyan döntéshez, amely alapjaiban alakította át a korábbi életüket.

Nehéz folyamatként írta le, hiszen felesége nem egy rabbihoz ment hozzá. Mire a rabbiképzés gondolata felmerült, már házasok voltak, kialakult családi és szakmai életük volt. A változást ezért identitásválságként is megélték, hiszen nem egyszerű pályamódosításról volt szó, hanem olyan karrierváltásról, amely az életmódjukra is hatással volt.

A nulladik lépés mindig az otthoni megbeszélés kell, hogy legyen – hangsúlyozta.

A rabbi családjának szerepét különösen fontosnak tartja. „Egy rabbi család nélkül semmit nem ér” – fogalmazott, utalva arra a gondolatra, hogy a rabbi számára a saját családi tapasztalatai is fontosak lehetnek. Bizonyos élethelyzetekről ugyanis másképp tud hitelesen beszélni, aki maga is megtapasztalta azokat.

Elárulta, hogy míg sok kortársának a zsidósághoz kapcsolódó első meghatározó élménye a holokauszt traumája és annak családi öröksége, az ő esetében mindez másképpen alakult. Családjának köszönhetően egy nagyon pozitív és szeretetteljes zsidó identitást kapott, ezt pedig ma nagy előnynek tartja: előbb találkozott a zsidóság szerető, megtartó, közösséget és erőt adó oldalával, mint azzal a félelemmel átitatott identitással, amelyet sok zsidó családban a holokauszt emlékezete határoz meg.

Hálás a családjának azért, hogy ezt az örökséget kapta, és egyben lehetőséget is lát benne. Szerinte éppen ebből kiindulva lehet másoknak is beszélni arról, hogy a zsidóság nem csupán a veszteségeink és traumáink története, hanem szeretet, közösség, hagyomány és megtartó erő is lehet.

A teljes műsor a Médiaklikk oldalán található.

---