Két világ, két nyelv – Isaac Babel és Isaac Bashevis Singer

A júliusi évforduló mégis jó alkalom arra, hogy egymás mellé állítsuk őket, két író, akik ugyanabból a kelet európai zsidó világból indultak, de más nyelven, más történelmi helyzetben és egészen eltérő írói eszközökkel.

Babel Odesszában nőtt fel, a soknyelvű, kozmopolita fekete-tengeri kikötővárosban. Legismertebb művei, az Odesszai történetek és a Lovashadsereg novellái ehhez a térséghez, illetve az 1920-as lengyel–szovjet háború tapasztalatához kapcsolódnak. Haditudósítóként és propagandistaként a Bugyonnij-féle lovashadsereg mellett szolgált, az ott látottakból születő történetei nem egyszerű háborús beszámolók, hanem az erőszak, a forradalmi eszmék és a kívülálló zsidó értelmiségi helyzetének sűrű, modernista vizsgálatai.

Singer a Varsó melletti Leoncinban, rabbinikus családban született. Gyerekkorának fontos helyszíne lett a varsói Krochmalna utca, majd Biłgoraj, ahol anyai nagyapja rabbiként szolgált. A vallási törvényekkel, haszid hagyományokkal, népi elbeszélésekkel és babonákkal átszőtt közeg egész életművének alapanyaga maradt. Regényeiben és novelláiban a lengyel zsidó városok és kisvárosok lakói nem egy elveszett világ mozdulatlan alakjaiként jelennek meg, hanem vágyakkal, gyengeségekkel, hittel, kétellyel és gyakran igen földi szenvedélyekkel teli emberekként.

Kettejük egyik legfontosabb közös vonása éppen ez, egyikük sem idealizálta a zsidó közösséget. Babel odesszai figurái között kereskedők, csalók és gengszterek vannak, Benya Krik világa egyszerre komikus, fenyegető és teátrális. Singernél rabbik, szabók, cselédek, házasságtörők, szélhámosok, jámborak és megszállottak kerülnek egymás mellé. Mindketten teljes emberi közeget ábrázoltak, amelyben a vallásosság, az anyagi érdek, az érzékiség, az öncsalás és a nagylelkűség nem választható el egyszerűen egymástól.

Közös témájuk a hagyomány és a modernitás összeütközése is. Singer műveiben ez gyakran a vallásos életforma, a szekularizáció, a szabad gondolkodás és a vágy konfliktusaként jelenik meg. Szereplői új életet keresnek, de a régi rend elhagyása nem feltétlenül hoz szabadságot vagy megnyugvást. Babel Lovashadseregének elbeszélője, Kirill Ljutov művelt zsidó értelmiségiként próbál helyet találni a nyers erejű kozák katonák között. Vonzódik ahhoz az erőhöz, amelyből ő maga kimaradni látszik, ugyanakkor képtelen megszabadulni attól az erkölcsi érzékenységtől, amely idegenné teszi közöttük.

A döntő különbség a nyelv. Babel oroszul írt. Zsidó tapasztalatot vitt az orosz és szovjet próza közegébe, miközben elbeszéléseiben az odesszai beszéd, a bibliai utalások, a katonai nyelv és a modernista képszerkesztés egyszerre van jelen.

Singer ezzel szemben Amerikába költözése után is jiddisül alkotott. A jiddis nála nem csupán választott irodalmi nyelv, hanem szereplőinek gondolkodásmódja és emlékezete is, a családi történetek, anekdoták, vallási viták, átkok, tréfák és démonmesék közege. Angol kiadásainak létrehozásában maga is részt vett, ezért e változatok nem mindig egyszerű fordítások, hanem részben újraszerkesztett szövegek.

A természetfölöttihez való viszonyuk szintén eltérő. Singernél démonok, kísértetek, megszállottságok és csodák a szereplők valóságának részei, nem mint puszta díszítőelemek, a hit, a félelem, a bűntudat és az emberi szenvedélyek kifejezésének eszközei. Babel prózája is lehet látomásos, ám nála a rendkívüliség többnyire a leírás módjából fakad, a háborús táj, egy emberi arc vagy egy erőszakos jelenet a pontosan megválasztott képek révén egyszerre válhat széppé és elviselhetetlenné.

Humorukban szintén találkoznak, bár más hangon. Babel humora gyakran rövid, száraz és veszélyérzettel teli, Singeré beszédesebb, anekdotikusabb és nyíltabban önironikus. Egyikük sem használja a humort pusztán feloldásra, a nevetés mögött ott marad a kiszolgáltatottság, a szégyen, a vágy vagy a felismerés, hogy az ember sokszor saját magának is rejtély.

Életútjuk végül radikálisan különbözővé vált. Singer 1935-ben az Egyesült Államokba emigrált, a New York-i jiddis sajtóban dolgozott, és hosszú pályája során regényeket, novellákat, emlékiratokat és gyermekkönyveket írt. 1978-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, máig ő az egyetlen jiddis nyelven alkotó író, akit kitüntettek. Babel a Szovjetunióban maradt, Az 1920-as évek sikerei után egyre nehezebben tudott publikálni, 1939-ben letartóztatták, 1940-ben pedig kivégezték. Életműve rövid és töredékes maradt, míg Singernek évtizedei voltak újra meg újra visszatérni gyermekkorának és ifjúságának világához.

Babel és Singer művészete két különböző választ ad ugyanarra a kérdésre, miként lehet irodalommá alakítani a nagyrészt elpusztuló kelet-európai zsidó világ emlékezetét. Babel az orosz modernizmus fegyelmezett prózájában, Singer a jiddis elbeszélő hagyomány továbbéltetésével tette ezt, szereplőik vitatkoznak, tévednek, csalnak, szeretnek, félnek és reménykednek, ezért a világ, amelyről írtak, ma is eleven emberi tapasztalatként szólal meg műveikben.

Rubin Eszter írása

---