Kora reggel, tengerpart, Tel-Aviv

Az amerikai filmekben a boldogság a harmónia legszebb pillanata, mikor a hős a felkelő nap (vagy lemenő – attól függ, melyik part) sugaraiban a tengerparton kocog. Két éve élek a tel-avivi partnál, de nem tudom megunni ezt a giccset. Silló Sándor hangulatmorzsái a helyszínről. 

Mindjárt hét óra, még hűvös a homok

A fittnesz gazellák még nincsenek itt. Ők jobban bírják a meleget, mint a koránkelést. Egyébként sem itt futnak, profi cipőiknek, ruganyos lépteiknek nem tesz jót a homok. Övék a partot keretező sétány. Drága dresszek, javuló részidők. A kütyü a karjukon nem csak méri a vérnyomásukat, de zenét is választ a szívverésükhöz. Másik kaszt.

A mezítlábasoké a nedves homok-rézsű, amit az apály kínál

Kortalan hölgyek és urak akarnak súlytalanokká válni, de ehhez súlyos kilométerek kellenek. Jaffótól a Kikötőig és vissza. Kevés itt az összeszorított foggal teljesítő kilométerfaló.

Inkább békés séta. Kocogás

Idős és fiatal párok kevés szóval, egyenletesen haladva. Hölgykoszorúk cseverészve, lötyögve. Elszántan hasító magányos öreg urak. Komoly akaraterővel, nordic bottal, néni túl nyolcvanon túl és súlyos műtéteken. Szinte minden nap itt látom. Ahogy a zongoraművészünket is a második emeletről, és grúz burekaszos csajt a Carmel piacról.

Gyors jó reggelt kívánunk a szembejövőknek

Most, hogy alig van turista, mindenki ismerős. A jogázók mozdulatlan pózait kerülgetik a koránkelő kutyák, élvezik a póráz nélküli futkosást.

Félnyolc. A babysitterek, babás nagyik, “anya dolgozik apával megyünk a partra” (vagy fordítva) családok is megérkeznek lassan. Nézik a szörf-sulit.

A nebulók a vízben az első óra anyagával birkóznak: állva maradni. Arrébb haladók egyensúlyoznak a part felé futó hullámokon.

Lassan megérkezik a második turnus: a napozók, strandolók. Térdig vízben állva meditálnak elég meleg e már egy mártózáshoz.

Nyáron nyolckor már nincs ilyen kérdés

A nap rázuhan a partra a, sétálók eltűnnek az árnyékban. Az apály tócsáinak tükrében tótágast áll a tel-avivi reggel.