Egy régi Micimackó, hamis papírok és eltűnt családnevek

A történetre Xymena Manasterska, az Aish szerzője hívta fel a figyelmet. Egy régi lengyel Micimackó-kötet került a kezébe, amelynek borítóján a jól ismert mesefigura mellett egy számára addig kevéssé ismert név szerepelt: Irena Tuwim. Tuwim neve a lengyel kultúrában korántsem jelentéktelen. Ő ültette át lengyel nyelvre A. A. Milne Micimackóját, így a történet azóta is generációk számára a lengyel gyerekkultúra része. Testvére, Julian Tuwim a 20. századi lengyel irodalom egyik legismertebb költője lett. A család történetének másik oldala azonban jóval sötétebb: édesanyjukat, Adelát, a németek 1942-ben meggyilkolták az Otwockban, Varsó közelében működő gettó felszámolásakor.

A megkopott gyerekkönyv így egy olyan családhoz vezet, amely egyszerre része a lengyel kultúra történetének és a lengyel zsidóság tragédiájának. De a Tuwim család története egy ennél nagyobb kérdést is felvet: mi történt azokkal a lengyel zsidókkal, akik túlélték a holokausztot, de a túlélésért cserébe el kellett rejteniük, kik is valójában?

„A lengyel zsidóságot elpusztították.” Ez a mondat igaz, de nem mondja el a teljes történetet. A háború előtt mintegy 3,3 millió zsidó élt Lengyelországban – az ország lakosságának körülbelül tizede. Varsóban csaknem 370 ezren éltek, ezzel a város New York után a világ második legnagyobb zsidó központja volt. A holokauszt során a lengyelországi zsidóság túlnyomó többségét meggyilkolták. Mintegy 350 ezren azonban túlélték a háborút, többségük a Szovjetunióban vészelte át az éveket. Mások Lengyelországban maradtak, gyakran hamis papírokkal, mások lakásában, más néven bujkálva. Sokan közülük később sem beszéltek zsidó származásukról. A háború alatt a hallgatás a túlélést jelenthette, a háború után pedig sok esetben továbbra is biztonságot adott.

A következő évtizedek története azonban megmutatta, hogy a félelem nem volt alaptalan.

A német megszállás alatt katolikus papok is részt vettek zsidók mentésében. Olyan keresztleveleket állítottak ki számukra, amelyek keresztényként azonosították őket, miközben valójában nem történt keresztelés. Nem volt szertartás, nem kellett hitet vallaniuk – csupán egy papírlap és egy bejegyzés került a plébániai nyilvántartásba.

A varsói Grzybowski téren álló Mindenszentek-templom plébániája – amely a varsói gettó területén állt – több száz ilyen dokumentum kiállításában segített. Plébánosa, Marceli Godlewski 2009-ben megkapta a Világ Igaza kitüntetést. A zsidókat segítő lengyelek saját életüket is kockára tették: a megszállók a zsidók bújtatását halállal büntették. Mintegy harminc papot öltek meg azért, mert zsidókat rejtettek el.

A hamis papír azonban nem jelentett teljes védelmet. Egy német igazoltatásnál megmenthette viselőjét, de nem feltétlenül védte meg egy szomszéddal szemben, aki még emlékezett rá a háború előtti időkből. A zsarolók szintén állandó veszélyt jelentettek.

A túlélők között olyan emberek is voltak, akik később a lengyel kultúra ismert alakjaivá váltak. Krzysztof Kamil Baczyński, akinek verseit ma a lengyel iskolákban is tanítják, édesanyjával együtt hamis, „árja” papírokkal élte túl a megszállást. Ő maga 1944. augusztus 4-én, a varsói felkelésben halt meg.

Zuzanna Ginczanka költőnő 1942-ben Lvivben menekült meg egy feljelentés után, és még két évig bujkált. 1944-ben a németek elfogták és a krakkói Płaszów táborban kivégezték. 27 éves volt.

Az író Jerzy Kosiński Józef Lewinkopf néven született, és egy Eugeniusz Okoń nevű pap által kiállított dokumentummal élte túl a háborút. A hamis papírokon szereplő név azonban később is vele maradt: Jerzy Kosińskiként vált világhírű íróvá.

A régi Micimackó-könyv pedig végül nemcsak egy mesét őriz: egy olyan zsidó család és egy olyan közösség történetét is, amelyet a háború és az azt követő évtizedek hallgatása sem tudott teljesen eltörölni.

Forrás: Aish

---