Radnóti főrabbi: „Ki tegye meg az első lépést?” avagy a bocsánatkérés csapdái

Ez az új év utáni első RaDaR-előadás a bocsánatkérés problémáját járja körül, amely Ros Hásáná és Jom Kipur idején a zsidó hagyomány egyik legnagyobb kérdése: hogyan, mikor és ki kezdeményezze a megbékélést?

A klasszikus kiindulóhelyzet: mindenki hajlamos úgy érezni, hogy „én nem bántottam meg senkit, engem bántottak meg”. Radnóti rabbi kifejti: ha valaki megsértett minket, és ő nem kér bocsánatot, három út áll előttünk:
1. kivárás – megvárjuk, amíg a másik bocsánatot kér. Ez védelmet ad az önazonosságnak és önértékelésnek, de a távolság megmarad, a béke nem jön létre;
2. proaktív odamenetel – mi keressük meg a sértőt. A haláha szerint ezt kell csinálni: ha a sértő nem hajlandó bocsánatot kérni, akkor is a megbántott félnek kell odamennie, hogy béke legyen a világban új év előtt. Ennek viszont az a kockázata, hogy a másik esetleg elutasít minket;
3. közvetítő alkalmazása – egy közös ismerős, mediátor, coach. Ez azonban azt jelenti, hogy a két fél konfliktusát „kivisszük” egy harmadik embernek, ami nem biztos, hogy jó dolog. Mindhárom út járható, de mindegyiknek megvan a maga veszélye – a viszonyokat kell mérlegelni.

A Misna alapvetése (Joma traktátus): a leghíresebb misnai idézet szerint az ember és felebarátja közötti vétekeket (avonot se-bein adam le-chevéro) Jom Kipur nem engeszteli meg (mechapér) – vagyis Isten nem tudja megbocsátani helyette azt, ha két ember megbántotta egymást. Az Isten és ember közötti vétek (szombatszegés, étkezési tilalmak stb.) megbocsájtható, de amit valakit „face to face” elkövettem, azért magamnak kell helyrehoznom. A Misna nem azt a szót használja, hogy „szlicha” (bocsánat), hanem a jeracé (kiengesztelődés) kifejezést – ami erősebb követelmény: nem elég egy puszta bocsánatkérés, a világ rendjét is helyre kell állítani.

Az előadást teljes terjedelmében az alábbi videóban hallgathatják meg.

---