Darvas főrabbi: „Az ember könyve” avagy miért ír a Tóra az ember teremtéséről?
A RaDar című, Radnóti Zoltán és Darvas István főrabbik által vezetett online előadás-sorozat legutóbbi adásában ezen a héten Darvas István, a Hegedűs utcai zsinagóga rabbija „Az ember könyve” avagy miért ír a Tóra az ember teremtéséről? címmel mondott tanítást. Rövid összefoglalónk után eEzt tekinthetik meg az alábbi YouTube-videóban.
Az előadás arra a kérdésre keresi a választ, hogy jó helyen kezdődik-e a Tóra a „Beresit bárá Elohim” („Kezdetben teremtette Isten”) mondattal. Aki a legismertebben felteszi ezt a kérdést, az Rási, aki azon gondolkodik, nem kellene-e inkább Mózes második könyve 12. fejezetétől kezdeni a Tórát. Darvas rabbi azonban egy másik felvetéssel foglalkozik: nem azt vitatja, hogy a tekercs hol kezdődik fizikailag, hanem azt vizsgálja, hol van a könyv tartalmi, valódi kezdete.
Az igazi kezdet nem az 1. fejezet 1. verse, hanem az 5. fejezet nyitómondata: „Ez az ember (Ádám) nemzetségének könyve azon a napon, amelyen Isten megteremtette az embert; Isten hasonlatosságára alkotta őt.” (Zé széfer toldot Ádám). Az előadás elején a „toldot” szó jelentését tisztázza: nemzetség, nemzedék, származás, leszármazás – tágabb értelemben történet, eredet.
Szforno magyarázatát idézi: az, hogy az ember Isten képmására lett teremtve, egyúttal azt jelenti, hogy az embernek (nem abszolút értelemben vett, de létező) szabad akarata van. Ezért kap a nemzedék jutalmat vagy büntetést aszerint, hogy Isten akaratát követi-e.
Az előadás fő forrása Joszef Albo és a Széfer ha-Ikkárim. Albo szerint, ahogy minden könyv szerzője a könyv elején megmondja, miről szól a mű, úgy a Beresit könyve is ezt teszi: az ember nemzedékeiről szól, és arról, hogyan folytatódott belőle a világ. Ami addig le van írva (az első négy fejezet), az már nem maga a könyv, hanem annak előkészítése – arisztotelészi értelemben a könyv előfeltételei (hatalót), ahogy minden tudomány is a legfontosabb alapelveit helyezi a könyv elejére.
Albo azt is megmagyarázza, miért a hosszabb megfogalmazás („Isten hasonlatosságára alkotta őt”): ez a Tóra egyik alapelvére, az egyéni jutalomra és büntetésre utal. Ez azért érheti el az embert, mert benne van a „nefesz maskélet”, az értelmes lélek, amely Isten hasonlatossága. Ez adja az egyéni fennmaradás alapját – szemben a „faji fennmaradással”, amelyben az ember az állatokkal osztozik. Az előadás végén a vers folytatását („férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta őket, és embernek nevezte ő nevüket”) elemzi: Albo szerint azért van így megírva a Tóra kezdete, mert az ember kétféle fennmaradását írja le.
Kapcsolódó hetiszakaszok
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Fájóan fiatalon távozott – Szendy Barbitól búcsúzunk
