Dancz Vera: A diákok 99 százaléka életében nem járt zsinagógában

2025. Július 07. / 09:35


Dancz Vera: A diákok 99 százaléka életében nem járt zsinagógában

A Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program (NEP) keretében az elmúlt tanévben rengeteg diák járt a Dohány utcai zsinagógában és a Rumbach-zsinagógában, hogy megismerkedjen a zsidó vallással, történelemmel, hagyománnyal. A foglalkozásokat a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár koordinálta. A múzeum hírlevelében a program koordinátora, Dancz Vera múzeumpedagógus nyilatkozott a tapasztalatairól.

Az állam által finanszírozott Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program (NEP) célja, hogy a diákok iskolai szervezésben eljussanak történelmi emlékhelyekre Magyarországon, s ezáltal jobban megismerjék a magyar történelmet, kultúrát, hagyományt. Mivel a Dohány-komplexumon belül a Hősök temploma és a sírkert történelmi emlékhelynek minősül, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár koordinálásában rengeteg diák járt az említett zsinagógákban az elmúlt tanévben. A múzeumban a program koordinátora Dancz Vera múzeumpedagógus, akit a nemrég véget ért 2024-25-ös tanév kapcsán kérdeztünk a tapasztalatairól. 

dvera_fotó1.jpgDancz Vera

– A Nemzeti Emlékezet-pedagógiai Program hány diákot érint?
– A kezdeményezés a 7. évfolyamtól a 11. évfolyamig mintegy 80 ezer tanulót. Nálunk az első félévben a 9. évfolyamtól, a második félévben már a 7. évfolyamtól fogadtunk gyerekeket 11. évfolyamig. A 12. osztályosokra azért nem terjed ki a program, mert ők már az érettségire készülnek.

– Hányan tartották a foglalkozásokat és milyen gyakorisággal?
–  Mezei Hannával és Halász Eszterrel hárman végeztük a feladatot, az első félévben Bánfalvi-Orosz Eszter is tartott foglalkozásokat. A Dohány utcai zsinagógában, valamint a Rumbachban februártól júniusig átlagosan heti négy alkalommal fogadtunk csoportokat, de volt olyan hét is, amikor hatszor. 

– Csak budapesti iskolákból jöttek diákok?
– Nem, számos vidéki suli is bekapcsolódott, szerte az országból, Ceglédről és környékéről, Vácról, Esztergomból, Tatabányáról, Balatonfüredről és Érdről. Ami a fővárost illeti, szinte az összes kerületből jöttek osztályok. Az pedig mindig az adott osztálylétszámtól függ, hogy egy-egy programon hányan vettek részt. A foglalkozásokra ugyanis általában egy egész oszály jött, éppen úgy, mintha tanórán vennének részt, azaz a programokat is délelőtt tartottuk, iskolai tanítási időben. A kisebb létszámú osztályokat összevonták, szóval a legnagyobb csoportunk 44 fős volt.

462574394_483970624202267_3901484213594459631_n (1).jpgHalász Eszter tart foglalkozást a Rumbachban

– Mire fókuszáltak a foglalkozások során? Az adott hely történetére? Vagy a holokausztra? 
– Azt kell mondjam, hogy az alapoknál kezdtük, de tényleg nagyon az alapoknál, mert kiderült, hogy a gyerekek 99 %-a soha nem volt még zsinagógában, és szinte semmit sem tudtak a zsidóságról. Elvileg tartanak nekik felkészítő órát a programról az iskolában, de az egész téma nagyon új és ismeretlen volt nekik. Nem azzal kezdtük, hogy mi a különbség a neológ és ortodox zsidóság között, hanem azzal, hogy mi a zsidó vallás lényege, vagy mi is az a Tóra.

– Milyen reakciókkal találkoztak?
– Az nagyon jó érzés, amikor látszik a gyerekek szemében, hogy az újdonság megragadja őket. A Tórával kapcsolatban kaptunk nagyon sok kérdést, mert lenyűgözte őket annak a misztikuma, hogy kézzel nem szabad hozzáérni. Meg is kérdezték, hogy akkor hogyan olvasunk belőle, s mi történik, ha valaki kézzel hozzányúl. Azzal kapcsolatban is érkeztek érdekes reakciók, hogy a zsinagógában a nők el vannak választva a férfiaktól. 

Megkérdeztük őket arról, hogy szerintük kik ülnek fenn, a karzaton, és kik ülnek lenn, a földszinten, mire többször is azt a választ kaptuk, hogy a karzaton az előkelők, a gazdagok ülnek. Egyszer pedig azt mondta egy diák, hogy azok ülnek fenn, akiknek nagyobb az aurájuk… 

Provokatív kérdéseket nem kaptunk. Igaz, Hannától megkérdezte egyszer egy gyerek, hogy ő személyesen mit gondol Horthy Miklósról. Összességében nagyon élveztük ezt a munkát mind a hárman, mert jó hangulatot sikerült teremtenünk, habár ebben eleinte kételkedtünk, mivel kötelező foglalkozásokról van szó, és a gyerekek általában nem szeretik azt, ami kötelező. 

– Mi volt a jó hangulat megteremtésének a kulcsa?
– Szerintem az, hogy mindig erősen bátorítottuk a gyerekeket arra, hogy kérdezzenek. És így olyan légkör alakult ki, hogy bátran kérdeztek is. Remélem, szeptembertől ugyanilyen jó hangulatban folytatjuk majd a foglalkozásokat.

Forrás: Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár/hírlevél
Borítókép: a Hősök temploma belülről. Forrás: 
Mazsihisz.hu/Kultúrkincs

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kultúra
Finnül is megjelent az 1945 és más történetek
Zsidó világ
Felbecsülhetetlen értékű jom kipuri imakönyv került Izraelbe
Megemlékezések
Mártírjainkra emlékezünk a Kozma utcai zsidó temetőben