Ritka lelet: Hétágú menóra egy bizánci kori medálon Jeruzsálem szívéből

Szenzációs lelet Jeruzsálemből: egy 1300 éves, menórával díszített ólommedál bizonyítja, hogy a zsidó jelenlét a tiltások ellenére is folyamatos volt a bizánci korban. Ismerje meg a Dávid városában feltárt amulett titkát!

„Egy nap, miközben egy ősi építmény belsejében ástam, hirtelen valami szürkét láttam a kövek között” – idézte fel Ayayu Belete , a Dávid Városa Alapítvány munkatársa a pillanatot, amikor az 1300 éves tárgy felszínre került. „Felvettem, és láttam, hogy egy medál, rajta egy menórával.”

A felfedezés azért keltett nemzetközi visszhangot, mert a korszakról – a 6. század végéről és a 7. század elejéről – sokáig úgy tartották a történészek, hogy a zsidók számára szinte lehetetlen volt a jeruzsálemi tartózkodás.

A rejtett folytonosság bizonyítéka

A zsidó jelenlét hivatalos tilalma még a Bar Kochba-lázadás utáni római megtorlások idején kezdődött, és a keresztény Bizánci Birodalom alatt is érvényben maradt. Bár a törvények szigorúak voltak, a most talált ólommedál azt igazolja, amit a források csak sejttettek: a tilalom nem volt abszolút. A város vallási vonzereje erősebb volt a császári rendeleteknél.

Mit mesél az ólommenóra?

A medált egy késő bizánci kori épület maradványai között találták, a Templom-hegy délnyugati sarkának közvetlen közelében. Ez a terület ma az al-Haram as-Saríf része, a leletet pedig az iszlám hódítást követő Omajjád-korszak törmelékrétege őrizte meg az utókornak.

A korong alakú tárgy mindkét oldalát egy hétágú menóra díszíti – pontosan olyan formában, amilyet az i.sz. 70-ben lerombolt második templomban használtak. A lángok és a vízszintes keresztrugók ábrázolása döbbenetesen részletgazdag, tekintve, hogy egy apró ólomtárgyról van szó. (Fontos kiemelni: ez nem hanukia, hanem a bibliai hétágú gyertyatartó, a zsidó identitás legősibb jelképe.)

Az ólommedál mint amulett: Védelem és messiási remény

Az anyagválasztás és a technika arra utal, hogy a medált nem dísztárgyként, hanem elsősorban amulettként viselték. Az ólom a késő antikvitásban kifejezetten gyakori alapanyagnak számított a mágikus és védelmi célú tárgyak készítéséhez. A nemzetközi szakértők szerint az ólom választása rontáselhárító (apotropaikus) erőt tulajdonított a tárgynak, amely viselőjét volt hivatott oltalmazni.

A menóra kettős ábrázolása – amely a korong mindkét oldalán megjelenik – szintén túlmutat az egyszerű dekoráción. Ez a szimbólum a messiási remény és a jeruzsálemi Templom utáni olthatatlan vágy kifejeződése volt. A lelet beszédes bizonyítéka egy rejtett folytonosságnak: arra utal, hogy még azokban az évszázadokban is, amikor császári rendeletek tiltották a zsidók letelepedését, a szent város vallási vonzereje és a zsidó közösség jelenléte nem szűnt meg a falak közöt

Címlapunkon: A Dávid városa régészeti feltárásán előkerült ritka, menórával díszített ólommedál. Fotó: Eliyahu Yanai, City of David

Írásunk a mult-kor.hu és a The Times of Israel beszámolója alapján készült.