Harsányi László: Zsidó művészek a viharban 166. rész – Komor Ágnes

1939-ben, az első két zsidótörvényt követően az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) – a Pesti Izraelita Hitközséggel szoros együttműködésben – a fellépési lehetőségeiktől, kenyerüktől megfosztott zsidó művészek számára létrehozta a Művészakciót. Ebben a nagysikerű kezdeményezésben 1944. március 19-ig 550 színész, énekes, zenész, táncos, festő, szobrász, író jutott lehetőséghez és szó szerint éltető levegőhöz.

E hasábokon korábban időről-időre bemutattam egy-egy művészt az akkor és ott fellépő, kiállító szereplők közül. Most újra felveszem a fonalat, mert még sok nevet érdemes megőrizni az emlékezetnek.

Komor Ágnes táncos, hárfaművész, író. (1923-2012)

Komor Ági az OMIKE Művészakcióban táncosként vett részt. Ezen kívül van még egy óriási érdeme, amellyel hozzájárult a Művészakció történetének fennmaradásához. Megírta „Apám, Komor Vilmos” című könyvét, amely a Művészakció megismerésének fontos forrása lett. (Komor Vilmos az OMIKE Művészakció vezető karmestere volt, róla e sorozat 4. részében, 1920 márciusában írtam.)

A Színházi Élet 1931 februárjában fotót közölt a lipótvárosi polgári kaszinó által rendezett hangverseny szereplőiről, így a gyerekszereplőkről is, akik közül később többen felléptek az OMIKE Művészakcióban. Közöttük látható Komor Ági is. Talán ez volt az első sajtóhír róla.

Az Est 1932 júniusában a szokásos „Színházi kis hírek” rovatban a következő – mit ad isten – kis hírt jelentette meg:

„Vasárnap rendezte Pallay Anna növendékeinek táncelőadását. Érdekes, színes produkció volt. Az ifjú művészek, többek között a Berend-duó, Kohn Évi, Komor Ági rátermetten, tehetségesen táncoltak és a közönség melegen ünnepelte őket, mesternőjükkel az Operaház volt prímabalerinájával együtt.” (Pallay Annáról e sorozat 9. részében, 2020 áprilisában emlékeztem meg.)

A beszámolók a Pallay tánciskoláról évente jelentek meg. Ezek sorába illeszkedett a Pesti Hírlap 1934. júniusi számában közölt cikk. Ekkor az „artisztikus mozgású” (bármit is jelent ez a kifejezés) Komor Ágiról írt dicsérőleg az újság. 1935-ben a Népszava a „színésztehetségével feltűnő” Komor Ágit emelte ki tudósításában.

1941 júniusában még létezett a Pallay féle tánciskola, és volt beszámoló a növendékek fellépéséről a Magyar Színházban. Októberben, amikor a Művészakció új évadja megnyílt, Komor Ági már a Goldmark-terem színpadán lépett fel. Ekkor megkezdődött művészakció-beli korszaka.

1941 októberében díszelőadással nyílt meg a Művészakció 1941/42-es évada. Ennek keretében a „Denevér” második felvonása is műsoron volt, amelyben Komor Ági is fellépett. 1942 februárjában egy „Keringő-revü” került bemutatásra, ennek több számában táncolt. Októberben Schumann Karnevál című „tánckölteményében” szerepelt. Egy hónap múlva egy „Offenbach-revü” következett. 1943 januárjában, majd az ezt követő hónapokban egy-egy kabaré előadásban lépett fel. Májusban ezen kívül még színpadra lépett „A windsori víg nők” című dalműben valamint egy „Rococo” című táncjelenetben. Ezeket a műsorokat egyébként még sokszor megismételték 1943 és 1944 folyamán.

1944-ben a repertoár még kiegészült; Komor Ági olyan jelentős színpadi művekben lépett fel, mint Gounod „Faust”-ja, a „Sába királynője” vagy az „Aida”. A „Sába királynője” bemutatóját ismertetve a Népszava 1943 decemberében, így írt: „A nehéz szólótáncban az erejét próbára tevő Komor Ági muzikális és jó ritmusa van.”

Érdekes még, hogy a Művészakció 1944. márciusi műsorfüzete március 25-i bemutatóval hirdette meg Molière „Kénytelen házasság” című komédiáját (újabban „Sganarelle, avagy a képzelt szavak” címmel játszották), amelyben Komor Ági is szerepet kapott volna. Ez és minden más előadás a németek március 19-i bevonulása miatt elmaradt, és az OMIKE átmenetileg megszűnt létezni.

A háború és az üldöztetés éveit túlélve, 1947 júniusában Komor Ági egy „Schubertiana” című rendezvényen lépett fel, mint balerina, egy másik jelenetben Mignon áriáját énekelte, és hárfán kísérte magát.

1951-ben a Fővárosi Varieté műsorainak ismertetésében hárfaművészként említették. Az ezt követő években fel-felbukkant ily módon a neve az újsághírekben, de ez ritkának mondható.

1953-ban lett az Operaház tagja hárfaművészként, és maradt is az 1979-es nyugdíjazásáig.

A rádiófelvételeken kívül időszakosan voltak fellépései is. Így 1961 júniusában az Új Élet számolt be egy templomi hangversenyről. 1962-ben Jeney Zoltán fuvolaművésszel lépett fel. Az Élet és Irodalom 1962 novemberében Csernus Marianne szavalóestjét ismertette, ebben a cikkben kitértek az ő szereplésükre is:

„Bevallom, én féltem a zenei betétektől, de Komor Ágnes hárfaművésznő és Jeney Zoltán fuvolaművész nem szakította meg a versmondás, a költészet ünnepét, hanem stílusosan aláfestette.”

1978 májusában emlékplakettet alapított édesapja emlékének ápolására. 1986-ban jelent meg könyve édesapjáról és benne a Művészakcióról. Hosszú ideig vezette az Ifjú Operabarátok Körét.

2012 decemberében az Opera-világ számolt be haláláról.

Képek:
1.) Szinházi Élet, 1932. 37.
2.) Szinházi Élet, 1931. 09.
3.) Komor Ági és Brack Éva. Tolnai Világlapja, 1933. 2. 41.
4.) A Sába királynő színlapja
5.) Szinház, 1947.
6.) Film Szinház Muzsika, 1967. 1.