A szomszédaik voltak címmel nyílt kiállítás a Rumbach zsinagógában

A Washingtonból útjára induló vándorkiállítás a PészahFeszt egyedülálló programjaként nyílt meg április 19-én, pénteken a Holokauszt 80 emlékév keretében a Rumbach Zsinagógában.

A tablók a látogatókat nem csak szembesítik a holokauszt egyes mozzanataival, hanem számtalan kérdés megválaszolására is késztetik. Hogyan reagáltak az emberek zsidó osztálytársaik, kollégáik, szomszédaik és barátaik sorsára? Hogyan tekintettek saját szerepükre?

Ez a kiállítás az átlagemberek felelősségét mutatja be – mondta dr. Aleisa Fishman, a tárlatot összeállító washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum történésze. Hozzátette, aki e fotók elé áll, azzal a kérdéssel szembesül, vajon ő hogyan viselkedett volna az adott helyzetben. Ezzel a történész arra utalt, hogy a nácik által elfoglalt országokban a lakosság jó része vagy tétlenül, vagy inkább örömmel nézte végig, ahogy zsidó polgártársaikat deportálták. Kevesen voltak, akik rosszallásukat fejezték ki, vagy éppen valamilyen módon segíteni próbáltak a szerencsétleneken. Az egyik képen például egy franciaországi kisváros lakói szinte ünneplik, amint a kollaboráló rendőrök az összeterelt cigányokat kísérik a gettóba. 

Alesia Fishman utalt arra, hogy mindezek a szörnyűségek a többi között azért következhettek be, mert a nácik pontosan tudták, hogy az egyszerű embereknek egyszerű kérdéseket kell feltenni, amikre szintén szimpla, azonos válaszokat adnak. Így lehetett tömegeket mozgósítani a gyűlöletkeltéssel a cigányok és a zsidók ellen.

A mai napig keressük a választ a megválaszolhatatlan kérdésekre – ezt már Mester Tamás a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke mondta a kiállítást méltató beszédében. Hogyan porladtak szét egy pillanat alatt évtizedes szomszédságok, barátságok, kapcsolatok?  Tétlenül nézték a szomszédok, vagy éppenséggel tevékenyen hozzájárultak, és gyorsan leadták az igényüket az elvett zsidó vagyonokra? Hozzátette, az antiszemitizmusnak három szintje van; zsidók nem élhetnek köztünk zsidóként, zsidók nem élhetnek köztünk, és végül a zsidók nem élhetnek. Így történhetett meg, – zárta a beszédét az elnök.

Ezt követően Kardos Péter főrabbi, holokauszt túlélő – hasonlóan az április 16-án, a Parlamentben elmondott beszédéhez – felidézte édesapjával töltött pillanatait, amikor nyolcévesen tapasztalnia kellett, miként lesz az általuk korábban tisztelt és szeretett főkormányzó országából egy zsidóüldöző, gyilkos rezsim. Megrázó beszédét a gyászolók imájának énekével zárta.

Szöveg: Rózsa Péter. Fotók: Ritter Doron