Kezdetek – A Ros Hásáná jelentése

Ros Hásáná napján az Örökkévaló döntést hoz mindenről, ami az elkövetkező évben történik majd. Minden teremtett dolog megítélésre kerül, még az élettelen is. Az alábbi fordítás Leah Kohn rebecen tanítása alapján íródott.

A zsidó új év a Ros Hásáná idén október 2-án, szerdán este 6 óra 3 perckor köszönt ránk, s megkezdődik az 5785. zsinagógai év.

Logikusnak tűnne, hogy ezen a sorsfordító napon kérjünk és könyörögjünk, hogy teljesüljenek kívánságaink. Ám ez nem az, amiről a Ros Hásáná imái szólnak. Személyes szükségleteinkről csupán a Zachreinu, L'chaim és Avinu Malkeinu imák szólnak, mindezek pedig már a Talmud megírása után kerültek az imarendbe.

Miről szól akkor ez az ünnep?

Tudjuk, hogy a jó ítélet kulcsa a bűnbánat, az ima és a jótékonyság.

Mégis érdekes módon szinte semmi említés sincs a tesuváról Ros Hásánákor. Csak az azt követő napok vannak a bűnbánatnak szentelve. Nem kellene a Jom Kippurnak megelőznie a Ros Hásánát, hogy már az Ítélet Napjára is felkészülten érkezzünk?

Minden ünnepünk a zsidó történelem valamely jeles eseményének feleltethető meg. Pészah megfelel a kivonulásnak, Sávuot a tóraadásnak, Szukkot a dicsőség felhőinek a sivatagban. Az egyetlen ünnep, amely nem kapcsolódik semmilyen eseményhez történelmünkben, az a Ros Hásáná. Ros Hásáná az emberiség teremtésének napját idézi fel. Miért tekintünk rá ünnepnapként? Mi olyan különleges benne?

Kép: etsy.com

Az ember megteremtése egy új valóság kezdetét jelentette. Egészen addig csupán Isten létezett. Az ember megteremtése magában foglalta a világ teremtését is, mert a világ az ember számára teremtetett. Ros Hásáná magában foglalja az újrakezdés erejét. A reggeli sáhritkor pillanatról pillanatra elevenítjük ezt fel és erősítjük meg magunkban. Az Örökkévaló akarata az, hogy a világ 5785 éve létezhet, és az Örökkévaló az, aki minden egyes pillanatban újrateremti e világot. Hogyan válik ezek után különlegessé mégis a ros hásánái teremtés?

Először is meg kell értenünk, hogy az Örökkévaló egy céllal teremtette a világot. Ha az első ember nem evett volna a tudás fájáról, a cél beteljesült volna, és a világ beléphetne a messiási korszakba, a halottak feltámadásának korszakába. Miután Ádám elbukott, az Örökkévaló szegmensekre osztotta e feladatot: minden évben egy másik szegmenst kapunk, hogy helyrehozhassuk a hibákat.

Ros Hásáná napján az Örökkévaló megítéli a világot a célja szempontjából, az alapján, mit értünk el az előző évben. A zsidó nemzetet is céljának megfelelően ítélik meg, ez dönti el, milyen szegmens lesz számára kijelölve a következő évben.

Olyan, mintha minden Ros Hásáná alkalmával a világ egy új létet kap, úgymond egy új lelket a következő évre. Az óévnek vége, most újra kell teremteni. Máskülönben nincs további létezés.

Ugyanez a gondolat hatja át a szombatokat is. 

A Tórában azt olvashatjuk, hogy az Örökkévaló hat napon át teremtette az eget és a földet”. Vagyis életet kapott hat napig. Folyamatos létezése pedig attól függ, hogy legalább egy ember megtartsa a sábátot. A sábát megteremti a lelket egy újabb hétre. Ugyanígy működik ez „nagyban” az újévkor is, amikor Isten létezést ad a világnak egy újabb évre.

Ros Hásánát áthatja a megújulás. Megvan az erőnk ezen a napon, hogy újrakezdjük, újjáteremtsük magunkat, mintha ma születtünk volna.

Erről eszünkbe juthat a tesuva definíciója.

Rambam a Hilchot Teshuva-ban kifejti, hogy aki tesuvát végez, az olyan, mintha megváltoztatná önnön lényét és új emberré válna. Ros Hásánákor újrateremthetjük magunkat és újrakezdhetjük. Ez egy igencsak bátorító gondolat, hiszen sokszor elmélkedünk arról, hogy ha a mai tapasztalatunkkal és eszünkkel születtünk volna, egészen másképp élnénk az életünket. Ros Hásáná napján valóban megtehetjük ezt. Újrakezdhetjük. Ez egy új kezdet, tele ígérettel, amik által azon dolgozhatunk, hogy közelebb hozzuk a világot az Örökkévaló céljához.

Zucker-Kertész Lilla fordítása.