A szombathelyi zsidóság aranykora a századfordulón

A 19. század utolsó évtizedei sorsfordító időszakot jelentettek a magyarországi zsidóság számára. Az 1890-es években a zsidó felekezetek egységesítésének (unifikáció) és a többi bevett vallásfelekezettel való egyenjogúsításának (recepció) szándéka az egész országban lázba hozta a hitközségeket. Nem volt ez másként Szombathelyen sem, ahol az addig csendesebb neológ közösség mind létszámában, mind anyagi erejében számottevően megerősödött.

Dr. Bernstein Béla és a modern zsidó identitás

A szombathelyi kongresszusi (neológ) hitközség az elnyert jogok és a gyarapodás révén látványos fejlődésnek indult. Az 1880-ban felavatott gyönyörű zsinagóga mellé 1893-ban új székházat emeltek, és egy évvel később már az új elemi iskola is megnyitotta kapuit a Torna utcában.

A közösség élére 1892-ben egy országos hírű, tudós rabbi generáció kiemelkedő alakját, dr. Bernstein Bélát választották meg. Bernstein rabbi nemcsak a vallásosság elmélyítésén fáradozott, hanem egy modern, öntudatos, egyszerre zsidó és magyar identitás megteremtését tűzte ki célul. Nevéhez fűződik a megyei zsidóság történetének megírása, valamint a hitközség egyik legnagyobb szellemi büszkesége: Az 1848/49-iki magyar szabadságharcz és a zsidók című korszakalkotó műve. Bernstein hitvallása szerint az emancipált zsidóság képviselői jó zsidók és egyúttal jó, hazafias magyarok is voltak.

A hitközség világi vezetését olyan elhivatott elnökök biztosították, mint dr. Goldschmied Vilmos (1886–1898) és a szergényi Geist Lajos (1898–1913), akik iparos-kereskedő emberekként a gyakorlatban is hatékonyan képviselték a neológ polgárságot.

A polgárosodás motorjai: gyárak, kaszinók és jótékonyság

Szombathely a századfordulón egy elképesztően dinamikus, modern várossá változott: lakossága negyedszázad alatt megháromszorozódott, vasúti csomóponttá és a Dunántúl előkelő kereskedővárosává emelkedett. Kiépült a villamoshálózat, szilárd burkolatot kaptak az utcák, és megjelentek a szecessziós, valamint historizáló stílusú, modern középületek és paloták.

Ebben a látványos átalakulásban – Éhen Gyula polgármester (1895–1902) progresszív vezetése mellett – elévülhetetlen érdemeket szerzett a helyi zsidóság, amelynek lélekszáma ekkorra már meghaladta a 3000 főt. A zsidó polgárcsaládok (mint a Deutsch, Geist, Hoffmann, Weiner, vagy a Wolff családok) nélkül a város dinamikus fejlődése elképzelhetetlen lett volna: lakóházaik és üzlethelyiségeik alapjaiban határozták meg a formálódó városképet.

A közösség tagjai nemcsak a gazdaságban, hanem a kultúrában és a társasági életben is az élen jártak. A Kereskedelmi Társaság „klubja” (az úgynevezett zsidó kaszinó), valamint az Izraelita Nőegylet bálok, koncertek és kulturális estek szervezésével teremtették meg a modern, urbánus tömegszórakoztatást és a magas kultúrát a városban.

Nemzetközi projektek: a trieszti kikötőtől Szombathelyig

A szombathelyi zsidó polgárság és szakemberek hatása messze túlnyúlt a város és a megye határain, sőt, az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetközi projektjeiben is megmutatkozott. Kiváló példa erre a székesfehérvári születésű, de Szombathelyen alkotó Weiss Oszkár építészmérnök esete.

Az 1910-es években a szombathelyi építési vállalkozók komoly elismerést vívtak ki maguknak azzal, hogy részt vettek a Monarchia kulcsfontosságú tengeri kapujának fejlesztésében: ők készítették a trieszti hetes mólót. A hatalmas és komplex kivitelezési munkák egyik fő irányítója éppen Weiss Oszkár volt, aki a helyi mérnöki tudást a birodalom egyik legnagyobb kikötőfejlesztésében kamatoztatta – bizonyítva, hogy a vasi építész- és mérnöktársadalom nemzetközi szinten is meghatározó szereplő volt.

Örökségünk a jelennek

A Szombathelyi Zsidó Hitközségnél látható plakátok arra emlékeztetnek minket, hogy a zsidó közösség integrációja, kultúrája és tenni akarása nélkül Szombathely ma nem lenne az a modern, polgári és büszke város, aminek ismerjük. Ez a történelmi örökség kötelez minket a múlt értékeinek megőrzésére és a jelen közösségeinek építésére.

Zucker-Kertész Lilla

---