A gyűlölet rituáléje – A náci könyvégetés évfordulója

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. május 11. 11:17 / Frissítve 2026. május 11. 11:17

1933. május 10-én a Nemzetiszocialista Német Diákszövetség „németellenes szellem elleni” gyűlöletkampányának jegyében több mint 25 ezer könyvet vetettek máglyára Berlinben a Humboldt Egyetem előtt, és további 21 német városban. Ez a nap vált komor jelképévé annak a márciustól októberig tartó kampánynak, amelynek során szisztematikusan összeválogatott listák alapján könyvek százezreit vetették máglyára. A könyvek zenével ás ünnepéllyel kísért elégetését több tízezren nézték végig, és Göbbels mellett állami hivatalnokok, egyetemi rektorok és diákok tartottak beszédeket.

A zsidó könyvek elégetése a középkorban és a koraújkorban is gyakori része volt a zsidóellenes gyűlölet fellobbanásának: Párizsban 1242-ben, Toulouse-ban 1519-ben, Rómában 1553-ban vetettek tűzre Talmudokat és más vallási könyveket (Komoróczy 2012., 2. 757-759). Az 1933-as iszonytató kampány és tömeghisztéria során németellenesnek tekintett könyveket vetettek tűzbe, köztük számos nem zsidó szerző, mint A két Lotti írójának, Erich Kästnernek, Hemingwaynek vagy Jack London-nak műveit is, de a zsidó szerzők alkotásait kivétel nélkül a lángok közé dobták. Az első máglyákat március 5-én Drezdában gyújtották meg, és az egyetemi hallgatók és tanárok – akik Hitler hatalomra jutását több intézményben is lelkesen üdvözölték – nemcsak aktív közreműködői, hanem kezdeményezői voltak a kampánynak. Április elején törvénybe iktatták a zsidó hallgatók kitiltását a drezdai egyetemről, nem sokkal később pedig pontokban követelték a zsidó egyetemi oktatók kitiltását is, és megkezdték bojkottálásukat. A hónapokig tartó könyvégetések során máglyára vetették többek között Franz Werfel, Erich Maria Remarque, Franz Kafka, Heinrich Heine vagy Felix Salten, a Bambi írójának műveit is. Néhányan bátran szembe szállva a barbársággal pultok alól árulták a pusztulásra ítélt műveket, New Yorkban vagy Hollandiában pedig komoly tiltakozóhullámokra is sor került. Babits Mihály a Nyugat hasábjain megrendítő szavakkal számolt be a barbár akcióról: „Az idei magyar könyvnapot kevéssel előzte meg az európai könyv tragikus napja: a berlini könyvégetés. Barbár szelek fújnak. […] A naiv és félművelt antiszemita szemében a «zsidó» irodalom valami rejtelmes varázslóhoz hasonlít, mely a szellemeket befonja és megbabonázza.” (Babits 1933, pp. 563-564)

Babits nem tudta, hogy Magyarországon 1944. június 16-án ugyanilyen barbár jelenetekre kerül majd sor. Kolosváry-Borcsa Mihály belügyi államtitkár, az Országos Magyar Sajtókamara elnökének vezetésével a Budafoki Papírgyárban vetették tűzbe a magyar és külföldi zsidó írók könyveit, országszerte több mint 447 ezer könyvet (Komoróczy 2012., 2. 755-756).

*Üres könyvtár (1995) – Micha Ullman alkotása*

A nácik által végrehajtott könyvégetésre a berlini Beberplatzon Micha Ullman Üres könyvtár című alkotása emlékeztet mementóként. A közelben kihelyezett emléktáblákon pedig Heine ismert sorai olvashatóak: „ahol könyveket égetnek, végül embereket is elégetnek”.

Földényi F. László így jellemzi Ullman alkotását:

A könyvégetésre és a náci uralom rémtetteire emlékeztetve Ullman olyan plasztikus alkotást hozott létre, amely nem az anyagnak a megmunkálása, hanem az elvétele során jött létre. […] A szellem hamujától olyan telített ez az egyébként üres plasztikai tér. Egy új, felfokozott szellemet bocsát ki magából. Az elégetett könyvek, teret és időt megcsúfolva fõnixmadarakként szállnak ki a törhetetlen és áthatolhatatlan üvegfedélen át. (Földényi, 2004)

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom: