A spanyolországi kiűzetés Don Jichak Abravanel visszaemlékezésében

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. március 31. 10:20 / Frissítve 2026. március 31. 10:25

1492. március 31-én, három hónappal a reconquista győzelme, és Granada visszafoglalását követően, az úgynevezett Alhambra-dekrétumban Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd elrendelte, hogy mindazoknak a zsidóknak, akik nem hajlandóak áttérni a katolikus vallásra, július végéig el kell hagyniuk az országot.

A zsidók többsége a távozást választotta, sokan Portugáliába mentek – ahol 1496-ban egy újabb kiűzetési rendelettel, és tömeges kényszerkereszteléssel kellett szembenézniük – mások Itáliába, egyéb európai országokba, az oszmán birodalomba és Észak-Afrikába menekültek. Sokan azonban maradtak, és jelentős részük igyekezett fenntartani zsidó identitását. Néha egyes közösségek is – mint a Belmonte nevű falu lakói vagy a mallorcai xueta-közösség – ragaszkodtak zsidó identitásukhoz és vallási hagyományaikhoz, és a legnagyobb titokban gyakorolták és adtak tovább nemzedékről nemzedékre a judaizmus örökségét. A kiűzetési rendelettel és a conversóknak egészen a 18. századig tartó üldözésével Spanyolország saját magának is gyakorlatilag helyrehozhatatlan károkat okozott, amit a 19. században egyre több értelmiségi is nyíltan elismert (Pérez 2005, 292-293). Ezrekre a következményekre is reflektálnak Gergely Ágnes 1992-ben megjelent, Izabella és Ferdinánd versének zárósorai is:

„ó Izabella, Ferdinánd / Csak meg ne bánd. Csak meg ne bánd.” (Gergely 2006, 285.)

Miként a versben Gergely Ágnes is utal rá, az elűzöttek és leszármazottaik gazdasági, tudományos és kulturális tevékenységüknek köszönhetően nagy tekintélynek örvendtek az őket befogadó államokban. Köztük volt Don Jichak Abravanel (1437-1508), Izabella és Ferdinánd egykori minisztere, akinek állambölcseleti és Biblia-magyarázó munkásságát keresztény szerzők is nagyra becsülték. A kiűzetést követően először Nápolyba menekült, majd 1503-ban Velencében telepedett le, ahol a Tízek Tanácsa is tisztelettel fogadta. Abravanel a Királyok könyvéhez írt kommentárának bevezetőjében megrendítő szavakkal írta le, miként hagyták el a zsidók: Spanyolországot:

Ahová csak eljutott a király parancsa és rendelete, nagy gyász borult a zsidókra, óriási rémület támadt és szörnyű fájdalom, amilyenhez hasonló nem volt, mióta Júda száműzetésbe ment földjéről idegen országba. […] Így vonult ki erőtlenül háromszázezer gyalogos ember, közöttük én, ifjú és öreg, csecsemő és nő egy napon a király összes tartományából. […] Sötét ét nyomorúság és homály borult rájuk, sok baj, szerencsétlenség, pusztítás, törés, éhség és pestis érte őket. […] sokan rabszolgáknak és rabszolganőknek adattak el a környező népek között, sokan a tengerbe vesztek […]. (Scheiber 1997, 207-208 és sefaria.org)

A kiűzetési dekrétum kataklizmáját a szefárdok később is gyakran kettős kiűzetésként élik meg, együtt siratva Szefarad és Jeruzsálem elvesztését, ahogyan erről egy románc szövege is tanúskodik: „Perdimos la bella Sion / perdimos también España” („Elvesztettük szép Ciont / elvesztettük Spanyolországot is”). A szefárd zsidóság kultúráját és emlékezetét azonban nem sikerült a kiűzetési rendelettel eltörölni: a szefárd zsidó közösségek nem vesztették el, hanem tovább őrizték 1492 előtti örökségüket, amely itáliai és németalföldi központokon keresztül tovább élt és hatott az európai zsidó és egyetemes kultúrára is.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:
Gergely Ágnes. 2006. Útérintő. Argumentum: Budapest.
Peremiczky Szilvia. 2024. A filosefardísmo születése – a spanyol közéletben és kulturális életben a 19-20. század fordulóján, in: Szombat, 2024. október 18.
Pérez, Joseph. 2005. Los judíos en España. Madrid: Marcial Pons.
Online hozzáférés:
https://www.szombat.org/tortenelem/a-filosefardismo-szuletese-a-spanyol-kozeletben-es-kulturalis-eletben-a-19-20-szazad-fordulojan
Scheiber Sándor. 1997. A feliratoktól a felvilágosodásig. Múlt és Jövő, Budapest, pp. 206-2028.
Tamási Balázs. 2018. Uralkodók és Velence szolgálatában: Don Jichak Abravanel politikai pályája és állameszméje. In: Oláh, János; Zima, András (szerk.) Schöner Alfréd hetven éves: Essays in Honor of Alfred Schöner. Gabbiano Print, Budapest, pp. 497-517.
https://www.sefaria.org/Abarbanel_on_I_Kings%2C_Introduction.3?lang=bi