Primo Levi és Giorgio Bassani a holokauszt olaszországi krónikásai

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. április 15. 13:37 / Frissítve 2026. április 15. 13:37

Április közepén emlékezünk a soá két olasz nyelvű krónikásának, Primo Levinek (1919-1986) és Giorgio Bassaninak (1916-2000) halálára. Április 11-én hunyt el Primo Levi, aki a táborok iszonyatát írta meg, és április 13-án Giorgio Bassani, aki annak a világnak állított emléket, amit a soá elpusztított.

Mindketten középosztálybeli, értelmiégi család gyermekei voltak. Levi Torinóban született, édesapja a Ganz vállalat munkatársa volt. Az 1938-as faji törvények miatt éppen hogy csak befejezhette egyetemi tanulmányait, és csak titokban dolgozhatott. 1943-ban partizánként próbálta túlélni a soát, de fogságba esett, és a németek 1944 februárjában Auschwitzba deportálták. 1945 októberében tudott csak hazatérni, és 1946-ban kezdte dokumentálni a táborban átélteket. Visszaemlékezése 1947-ben jelent meg Se questo è un uomo (magyarul Ember ez?) címmel, majd 1963-ban jelent meg a hazatérés gyötrelmeit megíró La tregua (magyar kiadásban Fegyvernyugvás). Az Ember ez? az Auschwitzban töltött időszakot fogja át. Alvin H. Rosenfeld rámutat, hogy

Levi szemtanúja az élet visszafejlődésének a legkezdetlegesebb életformák irányába, amelyeknek azonban mindegyikét tökéletesen el kell sajátítania, hogy ellenálhasson a tábor világosan érzékelt tervének, „amely először az embert akarja megölni bennünk, hogy aztán lassan fizikailag is megsemmisítsen (Magyarósi Gizella fordítása, 61). (Rosenfeld 2010, 106)

Levi több prózai alkotásában is visszatért a soá tapasztalatához, a szörnyűségek végig kísérték életét. Az elszenvedett traumák következtében egész életében depresszió kínozta, és 1987 áprilisában kizuhant harmadik emeleti lakása ablakán. Sokan balesetnek, mások öngyilkosságnak tekintik halálát; Elie Wiesel szerint Levi tragikus halála az elszenvedett szörnyűségek és a trauma következménye volt.

Bassani Bolognában látta meg a napvilágot egy jómódú, ferrarai eredetű családban, és regényeiben gyakran tért vissza a városba, amely a 16. században a spanyol és portugál inkvizíció elől menekülő conversók egyik kulturális központjává vált, olyan intézményekkel, mint a Ferrarai Bibliát kinyomtató Usque-család nyomdája. Bassanit 1943-ban egy hónapra letartóztatták az ellenállásban betöltött szerepe miatt, de Firenzében és Rómában álnéven bujkálva megmenekült a deportálástól. Azonban Ferrarában maradt rokonait Buchenwaldba deportálták, szülei és nővére egy szekrényben rejtőzve menekültek csak meg.

1962-ben jelent meg leghíresebb regénye, a megtörtént eseményeken, részben önéletrajzi elemeken alapuló, az olasz zsidóság tragédiájához vezető folyamatokat megrázóan bemutató Il giardino di Finti-Contini (magyar kiadásban, Finzi-Continiék kertje, 1971) című regénye, amelyből Vittorio de Sica készített filmet. A regény főszereplői, a szinte teljesen asszimilálódott Finzi-Contini család tagjai festői szépségű kertjükbe húzódva próbálják fenntartani egy korábbi, szebb és békésebb jövőt ígérő világ látszatát, amit a holokauszt brutális valósága zúz szét. A regény epilógusából tudjuk meg, hogy a család tagjait németországi koncentrációs táborokban gyilkolták meg. Bassani regénye véget ér a végső borzalmak előtt, amelynek iszonyatát Levi művei dokumentálták örök mementóként.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:
Bassani, Giorgio. 1999. Il giardino dei Finzi-Contini. Einaudi, Torino.
Bassani, Giorgio. 1971. Finzi-Continiék kertje. Magvető, Budapest.
Levi, Primo. 1989. Se questo è un uomo. La tregua. Einaudi, Torino.
Levi, Primo. 2014. Ember ez? Fegyvernyugvás. Európa, Budapest.
Rosenfeld, Alvin H. 2010. Kettős halál. Gondolat, Budapest.
https://www.primolevi.it/en
https://www.fondazionegiorgiobassani.it/