Az első keresztesháború pusztitásai a Rajna menti közösségekben

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. május 21. 09:49 / Frissítve 2026. május 21. 09:49

Kilencszázharminc évvel ezelőtt, 1096 májusában az átvonuló kereszteshadak szinte teljesen elpusztították a héber rövidítéssel ShUM néven ismert virágzó Rajna-menti zsidó közösségeket, azaz Speyer, Worms és Mainz zsidó közösségeit. A támadások már áprilisban elkezdődtek (Ben Sasson 1999 [1969], 413), de a legnagyobb mészárlásokat májusban és június elején követték el: május 3-án Speyer, 20-án Worms, 26-án Mainz, június elsején pedig Köln zsidó közösségei váltak a pusztítás áldozataivá.

Az első kereszteshadjárat II. Orbán pápa felhívására vette kezdetét, amelyet további hadjáratok követtek. A keresztes háborúk Komoróczy Géza megfogalmazása szerint „az európai (askenázi) zsidók számára” „fordulópontot jelentettek” (Komoróczy 2012, 1, 95). Először Franciaországban törtek ki pogromok, a Rajna-menti közösségeket 1095 júniusában érték az első támadások, és 1096-ban ezeket a támadásokat követték a keresztes hadak által elkövetetett mészárlások.

A mészárlásokat a zsidóellenes egyházi szónoklatok készítették elő, és sok helyen plébánosok vagy szerzetesek bujtogatták a tömeget, például egy Gottschalk nevű pap (Komoróczy 2012, 1, 96). Azonban több egyházi méltóság és uralkodó, például IV. Henrik császár is igyekezett megakadályozni a tömeggyilkosságokat. IV. Henrik elrendelte a zsidók védelmét, miután Kalonymus Ben Meshullam, a mainzi közösség vezetője tájékoztatta, hogy Emicho, Leiningen grófja az általa vezetett mintegy tízezer fős – gyerekekből és nőkből is álló – seregével zsidó közösségeket készül megtámadni.

János speyeri püspök, III. Herman, Köln érseke, Hartwig spanheimi érsek és a wormsi püspök igyekezett menedéket nyújtani a város zsidó lakosságának, és János püspöknek sikerült is viszonylag gyorsan elfojtania a pogromot (Ben Sasson 1999 [1969], 414). A csőcseléket azonban nem mindenhol tudták megállítani, Worsmban a püspöki palotába is betörtek, és magának a püspöknek is menekülnie kellett. A mészárlásnak 800 áldozata volt.

A legnagyobb pusztítást a mainzi közösség szenvedte el, ahol több, mint 1100 zsidót gyilkoltak meg, annak ellenére, hogy Ruthard mainzi püspök megtagadta Emicho gróf seregeinek belépését, és a helyi zsidó közösség nagy mennyiségű aranyat fizetett a grófnak. A gróf elfogadta az aranyat, de nem akadályozta meg, hogy követői megrohanják a várost, betörjenek a püspöki palotába, és lemészárolják az ott menedéket talált zsidókat. Mainzban a város több polgára is igyekezett megvédeni vagy elbújtatni a zsidókat, de ez inkább kivételnek számított. A zsidó közösségek gyakran komoly összegeket fizettek a védelemért, ám a városok lakossága mégis megnyitotta a kapukat Emicho csapatai előtt, és nem védték meg a zsidó lakosságot (Ben Sasson 1999 [1969], 413). A keresztes hadak több országban is folytatták pusztításukat, Magyarországon is átvonultak, az országot végig dúló seregek nagy részét, köztük Emicho hadait, Könyves Kálmán király semmisítette meg.

A pogromok során számos zsidót erőszakkal megkereszteltek, nekik IV. Henrik engedélyezte, hogy visszatérjenek a judaizmusra (Ben Sasson 1999 [1969], 414). Az elpusztított közösségekben nehezen, de helyreállt a zsidó élet, ám sokan vándoroltak el Kelet-Európába, és a mészárlások – miként David Nirenberg is rámutat – a soáig vezető antiszemitizmus első példájává váltak a modern zsidó történetírásban (Nirenberg 2002, 279). Nirenberg ugyanott idézi Arno Mayer 1988-as könyvét, amelyben Mayer úgy fogalmaz, hogy az 1096-os mészárlás „katasztrofális precedens volt”, amely „halálos mérget csepegtetett az európai lélekbe és képzeletbe.”.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Ben-Sasson H. H. (ed.) 1999 [1969], A History of the Jewish People. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts.
Komoróczy, Géza. 2012. A zsidók története Magyarországon 1-2. Kalligram, Pozsony.
Nirenberg, David. 2002. The Rhineland Massacres of Jews in the First Crusade. Memories Medieval and Modern. In: Althoff, Gerd; Fried, Johannes; Geary, Patcick J. (ed.), 2002. Medieval Concepts of the Past. Rituals, Memory, Historiography. German Historical Institute, Cambridge University Press, Washington–Cambridge, Massachusetts, pp. 279-309.