Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 15 óra 57 perckor köszönt be, a királynő holnap este 17 óra 07 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Váéra (Mózes 2. 6:2-9:35.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!
A zsidó képzelet magát II. Ramszesz fáraót szokta a Kivonulás történetének fáraójaként, Mózes ellenfeleként elképzelni: a Nap fiát a Senki fia ellen a történetben, amelyben a Senki Fia győz.
Rámszesz neve azt jelenti, Ré, a Napisten fia. Rá-Mszesz. A történetben azonban van egy másik hasonló, Mszesz nevű szereplő, Mózes neve is ez. Ő is a fia, …Mszesz – valakinek, csak nem Ré Napistennek, hanem a héber szolgáknak, aki a királyi udvarba kerül. Eredetileg nem tudni, hová tartozik. Nem a szegény legény, aki elnyeri az uralkodó fele királyságát, a mese sémájának megfordítója. Olyan királyfi, aki szegénylegénnyé lesz a mese végére. Ő csak Mszesz, nem tudni pontosan, ki fia-borja, a Senki Fia, aki a Láthatatlan Király gyermekévé válik és az ő nevében fordul szembe a Föld hatalmasságaival. Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája – énekelte a Kádár-korszakban a Hobo Blues Band.
Mszesz, a Senki Fia a tíz csapás idején végső összecsapásra készül a Napisten Fiával, ismerős ellenfelével, Rámszesszel. Az adott, látható világ legfőbb istensége, a Nap a héberek még ismeretlen Istenével, aki úgy mutatkozott be nemrég Mózesnek, hogy: „leszek, aki leszek”. Ő a jövő, a remény, az Ígéret most megmutatkozó Istene.
Amikor a kilencedik, az utolsó előtti csapás során elsötétül az ég Egyiptom felett, az ennek a háborúnak a része, a Nap elhomályosodása Mózes Istenének, a rabszolgák a senkik Istenének diadala a Napisten hatalma felett.
De hogy lehet aztán, majdnem a legvégén, a remény Istenének bemutatkozása a napokig tartó „elsötétítés”? Milyen reményt ígér ez nekünk? Mind tudjuk, hogy minden felismeréshez sötét alagutakon át vezet az út, a legtöbb megújulást mély válság előz meg. Sötétben botorkálva indulunk el legtöbbször, mint a Senki Fia és az ő népe, a szabadság felé. De minden lépésünkkel jobban látjuk majd, hogy merre tartunk. A Fény valódi forrását kell először megtalálnunk, a nap fényében megérezni a világ alkotóját. Ezért áll a kora reggeli imarend „központi” részének elején az a mondat, hogy Ő „a fény alkotója és a sötétség teremtője”. Mindkettőé. Az átmeneti sötétben is van remény meglátni Őt.
Aki Izrael népét, a Senki Fia, Mózes révén, a szabadságba vezette, mellettünk is ott áll a sötétben is.
Békés szombatot kívánunk!
Vári György írása
