11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 14 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 33 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Behukotáj (Mózes 3. 26:3-27:34.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.
A Mózes harmadik könyvét záró hetiszakasz, mint egy megállapodás megpecsételése, áldásokkal és átokformulákkal zárul. Mi lesz, ha betartod Isten törvényét és mi lesz, ha nem. Az első csapás a szorongás, minden más ebből következik. Isten jól ismert már előre bennünket, a 21. század embereit.
„Rettegést bocsátok rátok” – olvassuk a zsinagógákban is csak halkan elsuttogott átkok legelső mondatában. Minden baj a szorongással kezdődik a Jóisten szerint. Elveszítjük a világba vetett bizalmunkat, a kezdeményezőkészségünket és legfőképpen az átlátás képességét. Kiismerhetetlen hellyé válik körülöttünk a saját életünk minden tartozéka. Idegen lesz és ellenséges, amit tegnap még megbízhatónak és otthonosnak találtunk. A kinyílt világ, a szabadság egyik veszélye ez.
Gyakran érezzük úgy, amikor nem tudjuk, mi a feladatunk, mi a dolgunk tulajdonképpen, hogy valamit elmulasztunk, csak nem tudjuk pontosan, mi az. Hogy elveszünk a saját teendőinkben, hogy túl sok igénynek kell megfelelnünk. Szétszakadunk anélkül, hogy úgy éreznénk, azt csináljuk, ami tényleg a dolgunk lenne. A túlhajszoltság és a szorongás az elveszettség biztos jelei, a kései modernitás emberét, minket, pedig mindig fenyeget az elveszettség.
A szabadság esély és csak akkor tudjuk kihasználni, ha belső iránytűnk mutatja nekünk, merre menjünk.
Különben minden szabadság káosszá válik és az első átok, a szorongás végül elborít mindenkit és mindent. Csak akkor lehetünk jól szabadok, ha feltesszük a kérdést: mi az, ami tényleg az én dolgom. Különben csak az átkok sora követi majd egymást, a szorongás ránt bele minket a többibe.
Noah Arnow konzervatív rabbi idézi a híres viccet a zsidó táviratról: „Kezdj aggódni. Részletek később”. Igen, így kezdődik. Csak akkor ér véget, ha teremtünk időt magunknak leülni, elcsendesedni és végiggondolni, hogy mi az, amit tényleg én kell megtegyek, amire az én életem való és amit elmulasztok, ha nem veszem észre. Mi az, amit tényleg az én dolgom. Amíg nincsenek világos prioritásaink, amíg nem tudjuk, kik vagyunk mi és miért küldött ide minket a Jóisten, addig ahelyett szorongunk majd, hogy élnénk.
A modern ember maga döntheti el, mit kezd az életével, szabadabb és szorongásnak inkább kitett lény, mint az ősei voltak. Viszont több esélye van megtalálnia és leélnie a saját életét. A szorongás segít, mert figyelmeztet: hiába vagy képzett és magabiztos, rendelkezel jó munkaerőpiaci pozíciókkal, keresel sokat, ha nem tudod, mindezt miért csinálod. Hiába futsz nagyon gyorsan, ha nem tudod, merre tartasz.
Kezdetben van a szorongás, azután lehet megtalálni az utat. Ha sikerül, az áldássá változtatja az átkot.
Békés ünnepet kívánunk!
Vári György írása
