Tanulhatunk a zokogó Ézsautól is – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 15 óra 52 perckor köszönt be, a királynő holnap 16 óra 58 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A Tórából a TOLDOT hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Megjelent: 2026. november 13. 15:14 / Frissítve 2026. november 13. 14:25

„És jajgatott Ézsau és sírt.”
(1 Mózes 27:38)

Ez a hetiszakasz a Tóra egyik legszemélyesebb és legszívszorítóbb drámáját meséli el: Jákob és Ézsau történetét, amelyben van árulás, átverés, csalódás, harag és gyűlölet. S habár a nemtörődömnek és hanyagnak tűnő Ézsauról könnyen negatív benyomásaink támadnak, ha az összképet nézzük, akkor ő nem gonosz, hanem megsebzett és indulatos ember, aki képes a megbocsátásra. Pedig a testvére iránt érzett haragja érthető, hiszen Jákob két jelentős dolgot vesz el tőle ármánnyal: előbb az elsőszülöttséget, aztán az áldást. És amikor nem kapja meg az atyai áldást, Ézsau elsírja magát.

Ézsau megfogadja, hogy meg fogja ölni Jákobot, és éveket vár a bosszúra, hiszen még egy rettenetes bűncselekményre készülve is van benne annyi empátia, sőt jóság, hogy ne az apjuk életében gyilkolja meg a testvérét. Ézsau szereti az apját, épp azért halasztja a bosszút Izsák halála utánra, mert nem akarja apja életét megkeseríteni. Ám a hosszú évek alatt a haragja elpárolog. Amikor újra találkozik a testvérével, kiderül, hogy őt is szereti. Nem bosszút áll, hanem fut Jákób elé, és megöleli és a nyakába borul.

Ézsau nem tökéletes ember, nem ér a Tóra nagy hőseinek nyomába, de nem rossz ember, nem gonosz, hanem: esendő. És mintha a Tóra is utalna rá – igaz, közvetett módon –, hogy Ézsaut a pozitív alakok közé kell sorolnunk. Hogyan utal rá?

Ehhez nézzük meg, hogy a Tóra első könyvében Ézsaun kívül kik azok, akikről a szöveg azt mondja, hogy sírnak: Ábrahám, Benjámin, Hágár, Jákob, József és Mózes (igaz, ő még csecsemőként). Micsoda névsor! És közéjük tartozik Ézsau!

És ha még mindig nem lennénk meggyőződve arról, hogy Ézsau „vörös és szőrös” mellkasa alatt nagyon is érző szív dobog: a történet végén, amikor együtt temetik el Izsákot, Ézsau és Jákob nem ellenségként, hanem testvérként állnak egymás mellett.

Mire figyelmeztet ebben a Tóra minket? Természetesen arra, hogy ne ítéljünk meg egy embert elhamarkodottan és ne ítéljünk első látásra. Mielőtt kicsúszna a szánkon egy-egy felületes megjegyzés, jusson eszünkbe Ézsau sírása, aki nemcsak saját magáért sírt. Hanem értünk is, mintha csak azt akarta volna üzenni nekünk: emberek, tanuljatok az én példámból.

Jó szombatot!