Jonathan Sacks rabbi Izsákról, aki sohasem adta fel
Az első zsidó gyermek, Izsák élete kevésbé volt olyan eseménydús és drámai, mint az apjáé, Ábrahámé, vagy a fiáé, Jákobé, ezért hajlamosak vagyunk elsiklani fölötte, hogy Izsák is kiemelkedően nagyszerű volt valamiben. Hogy miben, azt megtudhatják az áldott emlékű Jonathan Sacks rabbitól a TOLDOT hetiszakasz kapcsán.
„Izsák a legkevésbé eredeti a három pátriárka közül. Életéből hiányzik Ábrahám drámája vagy Jákob küzdelme. Ebben a szakaszban azt látjuk, hogy Izsák maga sem törekedett az eredetiségre. A szöveg szokatlanul nyomatékos ezen a ponton: Izsák »újra megnyitotta a kutakat, amelyeket Ábrahám, az ő apja idejében ástak, és amelyeket a filiszteusok Ábrahám halála után betömtek, és ugyanazokat a neveket adta nekik, amiket az apja«. Általában úgy próbáljuk egyedivé tenni magunkat, hogy megkülönböztetjük magunkat a szüleinktől. Másképp csináljuk a dolgokat, vagy ha nem is, más nevet adunk nekik. Izsák nem ilyen volt.
Megelégedett azzal, hogy láncszem legyen a nemzedékek láncolatában, hűséges ahhoz, amit apja elkezdett. Izsák a kitartás hitét, a folytonosság bátorságát képviseli.
Ő volt az első zsidó gyermek, és a zsidó gyermek legnagyobb kihívását testesíti meg: folytatni az utat, amelyet őseink elkezdtek, ahelyett, hogy eltérnénk tőle, és ezzel az utat a célállomás elérése előtt befejeznénk. És Izsák, ennek a hitnek köszönhetően, képes volt elérni a legnehezebben elérhető célt, a békét – mert soha nem adta fel. Amikor az egyik erőfeszítés kudarcot vallott, újra kezdte. Így van ez minden nagy teljesítménnyel: egy rész eredetiség, kilenc rész kitartás.”
Forrás: Jonathan Sacks: Szövetség és párbeszéd – Genezis: Minden kezdetek könyve
Mit jelent a „timsel”, az Édentől keletre titokzatos héber szava?
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
