Péntek 13.: a balszerencse száma vagy az irgalomé?
Fekete macska, kiborult só, átsétálás egy létra alatt – mi lehet a közös bennük? Természetesen a péntek 13. A nyugati kultúra számos babonát őriz, amelyek közül néhányhoz a balszerencsétől való félelem is társul. A zsidó hagyomány azonban egészen más megközelítést kínál: ahelyett, hogy számoktól és előjelektől tartanánk, a hitre és az isteni gondviselésre helyezi a hangsúlyt.
A péntek 13-ához kapcsolódó félelem két különálló babona összekapcsolódásából alakult ki: egyes hagyományok a pénteket, mások a 13-as számot tartják szerencsétlennek. A jelenségnek nincs egyetlen, bizonyított történeti eredete, a 13-as számtól való irracionális félelemnek pedig külön neve is van: triszkaidekafóbia.
A zsidó hagyományban ugyanakkor a 13-as szám egészen más jelentést hordoz. A zsidó fiúk 13 éves korukban válnak bár micvává, vagyis ettől kezdve vallási értelemben maguk felelnek a parancsolatok megtartásáért. Maimonidész a zsidó hit alapelveit szintén tizenhárom pontban foglalta össze. A szám talán legszebb jelentése azonban az irgalomhoz kapcsolódik: a Tóra alapján a hagyomány az Örökkévaló tizenhárom attribútumát tartja számon, amelyeket a zsidó imákban is felidézünk.
A péntek sem szerencsétlen nap a zsidó vallásban, sőt. Ez a nap a legfontosabb ünnepünk, a sábát, vagyis a szombat előkészületének ideje, amelyet a zsidó közösségek világszerte örömmel várnak.
A babonákhoz való viszonyulásnak bibliai alapja is van. A Tóra a Vájikrában (Mózes harmadik könyve) óv a különféle jóslásoktól és mágikus praktikáktól (3Mózes 19:26), Mózes ötödik könyve pedig arra tanít, hogy hívő ember ne jövendőmondókhoz és varázslókhoz forduljon, hanem Istenbe vesse bizalmát (5Mózes 18:9–13).
A péntek 13. tehát a zsidó hagyomány szemszögéből nem különleges veszélyt rejtő nap. Inkább jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk: mennyire hagyjuk, hogy a félelmeink és a babonáink irányítsák a mindennapjainkat?
Mit jelent a „timsel”, az Édentől keletre titokzatos héber szava?
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában