Szenes Hanna és a gyufaszál öntudata

Szenes Hannára emlékeztek hétvégén a nevét viselő kis zöldterületen Erzsébetvárosban,  a Jósika és Rózsa utca kereszteződésénél. Az esemény főszervezője ez alkalommal is Angyal László volt. A mártírhalált halt lány mindössze 23 évet élhetett.

– Költő, magyar zsidó, ejtőernyősként egyike volt a brit fennhatóság alatt álló angol hadsereg 17 kiképzettjének, akik Jugoszlávia területén földet érve, majd Magyarországra jutva azzal a szándékkal érkeztek, hogy megpróbálják megakadályozni a zsidók deportálását. Hannát a határnál elfogták, letartóztatták, bebörtönözték, brutálisan megkínozták, hogy árulja el küldetése részleteit… A lány hallgatott…Golyó általi halálra ítélték. Kivégezték. 1950-ben hamvait Izraelbe szállították és a Herzl hegyen Nemzeti Hősként helyezték végső nyugalomra- Utcát neveztek el róla, személyét, hátrahagyott naplóját a világ szinte valamennyi országában ismerik. (Forrás: „MET-montázs” szerkesztve.) 

Az idei eseményt egy installáció is aktualizálta.  Izraeli zászló, molinó, lazán hajtogatott ejtőernyő és hátizsák, mintegy mementóként állt az emlékkövön. A kis tér az eső ellenére is megtelt.  Angyal László és  Szeder Ferenc (korábban ejtőernyős sportoló)  néhány mondatban fejezte ki tiszteletét, majd Havas Judit A gyufa, Garai Róbert pedig a Harmonia című Szenes Hanna költeményt elevenítette fel. Díszvendégként Iványi Gábor (Oltalom, MET, Wesley Főiskola) mondott beszédet. Az alábbakban ebből közlünk részletet:   

Szenes Hanna az örök lány, akit nemcsak titkon és örökre szeretünk. Akire nem lehet nem felkapnunk a fejünket, akire mindig odafigyelünk.

Pedig jövőre már száz éves lenne, de ebből a beláthatatlan időből alig 23 év maradt itt a földön neki. Azt mondják, nem volt ügyes a kétkezi munkákban, hisz városi lány volt, itt Budapesten született, és eredetileg bölcsésznek készült. Ismerte jól a magyar és világirodalmat, hat-hét nyelven beszélt, de Izraelben – ahová boldogan alijázott – kibucban csirkéket nevelt, vagy az ugart törte, esetleg takarított és végezte mindazt a tevékenységet, amit az egyszerű, hétköznapi munkásoknak és földműveseknek is tenniük kellett. Mindig vidám volt és elfogadta a körülményeit.

Kemény és szikrázó volt, mint a gyémánt, de annak semmihez nem hasonlítható fényét szórta szét azok között, akik találkoztak vele. Verseit ma dalokként egész Izraelben éneklik, köztük is a legismertebb fülbemászó dallamával és szívünket lángra gyújtó melegével az, amit a gyufáról írt. Szeretem ezt a gondolatot. A gyufaszál öntudatát, amely tudja, hogy csupán elindítani képes valamit, a többi a „gyúlékonyak” odaadásától függ. Ha vannak olyanok, akik lángra lobbanhatnának, akkor ebben a tűzben, mint az oltáron minden elenyészhet, minden, ami rossz, ami embertelen, ami bűn, ami miatt valaki huszonévesen is áldozattá lett. 

Mennyi naiv odaadás és gyermeki szeretet, pedig az édes hazája, az anyaföld, talán már méhében megütötte, mégis megkapta tőle rövid, gyufaszál lobbanásnyi élete fényét, és felejthetetlen számunkra is. Évről-évre emlékezünk, és példáját megértve elfogadjuk, hogy a gyufaszál fellobbanásának akkor is, ha egymaga marad, volt múlhatatlan példája és értelme, mint a körömnyi parázsnak a bölcsesség irodalom szerint: „Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet, mert parazsat gyűjtesz a fejére, az ÚR pedig visszafizeti, amit adtál". Köszönjük Hanna, amit adtál, a parazsat, a gyufa lángját, minden ránk hunyorító csillag fényében erre emlékeztetsz minket. 

Iványi Gábor beszéde után a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit. 

Szöveg és fotó: G. J. 

Az UNESCO 2021-ben Szenes Hanna (1921-1944) költőnő, a zsidó ellenállás hőse születésének 100. évfordulóján tematikus évvel emlékezik.