Ma van a 250. jahrzeitja az „Angyalnak” nevezett Avraham rabbinak

Avraham az Encyclopaedia Judaica szerint 1741-ben született a haszidizmus egyik legmeghatározóbb alakjának, a mezricsi Dov Bernek a fiaként. A mezricsi tanítónak nem más volt a mestere, mint a Bál Sém Tov, a haszid mozgalom alapítója, így a Mester halála után Dov Ber az ő szellemi örököseként vezette a közösséget. 

A haszid hagyomány úgy tartja, hogy Dov Ber és felesége sokáig gyermektelenek voltak, és édesanyja már a válást fontolgatta, amikor maga Bál Sém Tov jósolta meg nekik, hogy fiuk születik, akiből nagy cadik lesz. A legenda szerint így is történt, az asszony egy éven belül valóban teherbe esett.

Avraham már kora gyermekségétől kezdve csak a tanulásnak és a vallásnak szentelte magát. Szinte semmilyen kapcsolatot nem ápolt az fizikai világgal és a társadalommal. A róla szóló történetek szerint napjait egy szobába zárkózva töltötte, alig táplálkozott, s folyamatosan táleszba burkolózott. Azért fedte el az arcát, hogy ne lássa a környezetet, és őt se lássa senki. Olyannyira kivonta magát az emberi és anyagi világból, hogy annak szinte már nem is volt része – éppen amiatt kezdték „Angyalnak” („Hamalach”) nevezni. Viszolygott a testi érintéstől, ezért az apja csak a házasság szentségére való hivatkozással tudta rávenni a nősülésre. Feleségétől két fia született, és egyikük révén Avraham lett a nagyapja a ruzsini Jiszráelnek, aki a kivételesen gazdag és fényes ruzsini haszid udvart megalapította. 

Avraham nem vette át apjától, Dov Bertől az udvara vezetését, hanem a mai Ukrajnában lévő Fasztovban telepedett le. Itt halt meg 250 évvel ezelőtt, tisri hónap 12-én fájdalmasan fiatalon, mindössze a harmincas évei közepén. 

A tanításai sok-sok évvel a halála után, 1851-ben jelentek meg Cheszed le-Avraham címmel. A mű Tóra-magyarázatokat és talmudi fejtegetéseket tartalmaz, de számos írásában a kabbalisztikus és haszid tanítások szerinte elanyagiasodott, eltorzult értelmezését bírálja.

Illusztráció: Open AI

---