A holokauszt áldozatai előtt zsidók, keresztények és muszlimok közösen hajtottak fejet. A gyöngyösi zsidókat 1944. június 8-án hurcolták el a helyi gettóból Auschwitzba.
Vasárnap gyászmegemlékezést szervezett a holokauszt 80. évfordulója alkalmából a gyöngyösi zsidó temetőben a Gyöngyösi Zsidó Hitközség Status Quo Ante Izraelita Anyahitközség és a Barankovics István Izraelita Műhely Egyesület. A főhajtás egyben a gyöngyösi gettó 1944. június 8-i kiürítésének napjára emlékező alkalom is volt. A megemlékezésen mások mellett Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke is beszédet mondott.
Fotó: Czímer Tamás/Heves Megyei Hírlap
Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének, Grósz Andornak a megemlékezésen lehangzott beszédéből közlünk részletet.
Tisztelt Emlékezők, kedves Hittestvéreim!
„Mint minden évben, ma is összejöttünk, hogy lerójuk kegyeletünket a többszázezer magyar zsidó áldozat - köztük a mintegy 1.300 gyöngyösi mártír - emléke előtt. Megemlékezünk róluk, akik még a gettósítás kezdetén is töretlenül hittek abban, hogy velük nem történhet meg az, ami a többi, nácik által megszállt országban sorstársaikkal megtörtént.
A gyöngyösi zsidók töretlenül hittek ebben, mert azt gondolták, a haza iránt hozott áldozataik, a város fejlődése érdekében tett erőfeszítéseik, minden kirekesztés és üldöztetés ellenére, megóvják legalább puszta életüket. Hiszen a gyöngyösi zsidók oroszlánrészt vállaltak a város polgárosodásában, fejlődésében. A 19. század derekán, a szabadságharc kitörésekor 220 zsidó család élt Gyöngyösön, a családfők fele kereskedelemmel, negyede iparral foglalkozott. 1858-ban már zsidó kórházat is működtettek a városban. A bankok vezetésében, a helyi értelmiségiek között, a helyi sajtó szerkesztői, munkatársai és kiadói sorában domináns szerepet játszottak. Nagyban hozzájárultak az idegenforgalom fellendítéséhez, Mátrafüred kiépítéséhez. Nagyon sok, a város fejlődéséhez tevékenyen hozzájáruló kiemelkedő családot tudnánk felsorolni, de itt talán elégséges a Hirschl, a Grüsner, a Polgár, a Rusz, a Rosenfeld és a Büchler családok nevét megemlíteni. A Gyöngyösről elszármazott zsidók között épp úgy találhatunk tábornokot és kúriai tanácselnököt, mint parlamenti képviselőt. Az első világháborúban 34 gyöngyösi zsidó áldozta életét a hazáért. Mindez nem volt elég, nem óvta meg a közösséget a pusztulástól.
Mint egykoron gyerekként Győr-szigeten álltam a temetőben, most itt állunk a gyöngyösiben. A temetőben, amelyet a hitközség több, mint 220 éve, 1803-ban alapított és amely tanúskodik arról, hogy hosszú évszázadok óta zsidóként jelen vagyunk Gyöngyösön.
Számunkra, akik itt most összegyűltünk, ezek közismert tények. Nem egy újabb történelemórára jöttünk. Azért gyűltünk össze, hogy lerójuk kegyeletünket a meggyilkolt anyák és csecsemők, gyermekek és idősek, férfiak és nők emléke előtt. És azért is gyűltünk össze, hogy erőt mutassunk, hogy megmutassuk, hogy az, ami történt, soha többé nem történhet meg! Nem történhet meg, mert nem hagyjuk, hogy megtörténjen! Meg kell akadályozni, hogy a szélsőségek, az idegengyűlölet, az antiszemitizmus még egyszer olyan erőre kapjon, hogy veszélyeztesse emberek életét, hogy veszélyeztesse népünk létét. Nem fordulhat még egyszer elő a történelemben, hogy meghunyászkodunk, meghúzzuk magunkat! Ezt a leckét, az áldozatok milliói élete, közöttük a több, mint ezer gyöngyösi mártír élete árán megtanultuk. Nem hunyászkodhatunk meg, nem kulloghatunk el!
Szembesítenünk kell mindenkit a tényekkel, a történtek minden brutalitásával, családok és egész közösségek teljes kiirtásával. Nevén kell neveznünk az elkövetőket, a bűnös náci eszmék hazai kiszolgálóit. Csak így lehet megakadályozni, hogy a történtek bármikor, bármilyen formában megismétlődjenek.
Tisztelt Emlékezők!
A pusztulás mellett be kell mutatnunk az életet, a zsidó élet, a zsidó hagyományok és kultúra minden gazdagságát. Tudatosítanunk kell a helyi zsidó közösségek sokféleségét, lokális társadalmi begyökerezettségét, a közösen létrehozott városképi és kulturális örökséget. Az áldozatok és a túlélők leszármazottjaiként kötelességünk zsidóként megmaradni, 80 év után is tovább vinni az elődök által felépített helyi világból mindazt, ami tovább vihető és magyarországi értékként felmutatható a következő nemzedékeknek. Vissza kell vennünk, ami jogosan a miénk! Az ősök sírjai itt körülöttünk, Gyöngyösön is, és az ország 1.500 további temetőjében adják mindennek a történeti mélységét, mutatják a közösség történeti begyökerezettségét.
Mi mindannyian tartozunk ennyivel az ő emléküknek."
***
Ignácz Balázs, Heves vármegye főispánja azzal kezdte beszédét, hogy 80 évvel ezelőtt emberek öltek embereket.
– A II. világháborúban történt borzalmakat mi már csak történelemkönyvekből, régi filmhíradókból ismerhetjük. Nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét, nem tudjuk utólag hőstettet végrehajtva bújtatni, menteni az üldözötteket. A jelenben azonban van felelősségünk: minden év minden napján mondjuk el a 80 éve történteket, hogy ne ismétlődhessenek meg. De tennünk is kell ezért. Elsősorban a gyermekeinknek magyarázzuk el, mi történt egykor. Ez legyen a mi hőstettünk – fogalmazott Ignácz Balázs.
Dr. Assani Omar, a Gyöngyösi Bugát Pál Kórház mb. főigazgatója szerint a béke és a szeretet az emberi lét alapkövetelménye. A muszlim hitű orvos hozzátette: erre a Teremtő sokszor felhívta az emberiség figyelmét.
– A mai megemlékezés apropója ennek ellenére az emberek által végrehajtott, emberiség elleni gonosztett. Közösen kiáltsunk: Soha többé! A háborúk, a rombolás és a halál, sajnos, ma is nagyon aktuális a világban. Kérem, állítsuk meg! Legyünk emberek! Ne nézzük ölbe tett kezekkel a gonosz érvényesülését a Földön. A rombolás és az öldöklés során senki ne hivatkozzon Istenre, vallásra! Ez Isten akaratának elferdítése lenne. A vállások egyik legfontosabb alapja – köztük az iszlámé is – az emberi élet szentsége. Nem üdvözülhet az, aki mások életét oltja ki. Az életet Isten adta, és csak ő veheti el. Mint az emberiség, a kollektív tudat része, szégyellem magam, hogy a 80 évvel ezelőtti gonosztett megtörtént. Ideje lenne az emberiségnek felnőttként viselkedni – mutatott rá dr. Assani Omar.
Weisz Péter, az eseményt szervező gyöngyös zsidó hitközség, illetve a Barankovics egyesület elnöke arról beszélt, hogy Gyöngyös az egyik legrégebbi, zsidók által lakott település Magyarországon.
– Már a 15. századból maradt nyoma ennek, a török hódoltság idején virágzó hitközség volt Gyöngyösön. Van a temetőben olyan egykor itt élt zsidó testvérünk, akinek az 1600-as években készült sírköve talált itt végső helyre. A múlt század 30-as éveiben Gyöngyösön 152 kereskedő, 62 iparos, 20 ügyvéd, 15 orvos, 30 köztisztviselő volt zsidó vallású. Gyöngyösről, a gyöngyösi járást is beleszámolva, 2071 zsidót vittek el a nácik, és csak 410-en alapították újra a hitközséget. A zsidók száma az 1956-os forradalom és szabadságharc idején nagyon lecsökkent a Mátraalján, majd a 80-as évek elején el is tűntek a városból. A hitközséget 2014-ben támasztottuk fel újra. Bizakodó vagyok. Muszlimok, keresztények és zsidók közös rendezvényeken vesznek részt ma már Gyöngyösön. A gyűlölet egyetlen orvossága a szeretet. Legyen ez az emlékezés tisztelet a holtaknak, figyelmeztetés az élőknek, és egy fogadalom a jövő felé, hogy többé soha ne történhessen meg ilyen borzalom – fogalmazott Weisz Péter.
A megemlékezés szertartással zárult, amelyet Petrovits Péter gyöngyösi rabbi vezetett Rudas Dániel kántor közreműködésével. Végül a résztvevől a lélek halhatatlanságát, öröklétét szimbolizáló köveket helyeztek el a temető holokauszt-emlékművén.
A megemlékezés 17 órakor a Gettó melódiák című zenés emlékesttel folytatódott a gyöngyösi Pátzay János Katolikus Zeneiskolában. Korszakos és főleg gettókban írt dalokat, verseket ad elő Klein Judit énekes, Nagy Péter klarinétos és Neumark Zoltán zongorista.
2.jpg)