Vajna András György néven született 1944. augusztus elsején Budapesten, és szülővárosában is halt meg 2019-ben – de akkor a nemzetközi filmipar és a világ filmszerető közönsége már Andy Vajnaként búcsúzott tőle. Habár élete nagy részét az Egyesült Államokban töltötte, élete utolsó évtizedeiben a magyar film szolgálatába állt: ő volt az etyeki Korda Filmstúdiók egyik alapítója, az InterCom Zrt. elnöke, majd a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztos tisztségét töltötte be 2011-től haláláig.
Andy Vajna tudta, hogy mi a világsiker, hiszen megadatott neki, és azt is tudta, hogy a nagyközönség mit akar látni a moziban, hiszen megadta a nézőnek, amikt kívánt. Hihetetlen szimata volt a forgatókönyveket illetően, s mivel sokat tudott az emberekről, hamar kiismerte magát a filmes karakterek világában, azaz – ahogy Magyarországon mondják – ő tényleg tudta, hogy mitől dögik a légy...
Amikor a Kádár-korszakban eljutottak hozzánk olyan amerikai világsikerek, mint a Menekülés a győzelembe (1981), Rambo I. (1982), Rambo II. (1985), Angyalszív (1987), Vörös zsaru (1989, idehaza a magyar társadalom nagy részének fogalma sem volt róla, hogy e kasszasikerek mögött ki áll: egy szegény pesti családból származó magyar zsidó ember, aki parókakészítőként és fodrászként próbált szerencsét a Távol-Keleten, majd innen repítette a szerencsecsillaga és hivatástudata Hollywoodba, annak is a csúcsára.
Aztán hazatért, s habár eleinte érték politikai támadások a hazai filmgyártást új alapokra helyező igyekezetét, azt azért be kell látnunk: a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosként maximális profizmussal végezte a munkáját, s ennek meg is lett az eredménye professzionális és eladható filmek, valamint szakmai díjak formájában.
Hosszas betegeskedés után, 74 évesen halt meg Budapesten. Legyen neki könnyű a föld!
