Ma hetven éve hunyt el Németh Andor író, esszéíró, műfordító

Németh Andort az irodalom iránt érdeklődők többsége úgy tartja számon, mint József Attila egyik legjobb barátját – hiszen ő írta az 1948-ban megjelent József Attila és kora című művet. Holott Németh Andor ennél sokkal figyelemreméltóbb alkotó volt: kiemelkedőek irodalmi és filozófiai esszéi, valamint az angol, francia és német klasszikusok műveinek magyar műfordításai. Az író 70 éve, 1953. november 13-án hunyt el Budapesten. 

„Mindig, minden körülmények között jellemző volt reá az alkotókedv, a munkás természet, amelynek sokfajta gyümölcse maradandóan őrzi és hirdeti majd emlékét. Mondják, hogy betegsége óta is, egész a legutóbbi napokig rengeteget dolgozott, soha ennyire termékeny nem volt, ontotta magából a legkülönbözőbb írásokat, reggeltől estig diktált, mintha csak attól rettegett volna, hogy valami igazán lényeges mondandóra nem futja majd idejéből" – írta a Csillag folyóiratban a Németh Andor halálára írott nekrológjában Gereblyés László, s valóban: ennek az energikus alkotóerővel megáldott írónak kevés esztendő adatott. 1891-ben született szegény zsidó családban, s nem volt még 62 éves, amikor meghalt. 

Már korán feltűnt irodalmi tehetségével: mint az idézett nekrológban olvasható, Németh Andor „még diáik – a filozófia hallgatója – a budapesti egyetemen, amikor1912 tájt első színdarabját – harcosan antiklerikális Veronika kendőjét – a Galilei-kör színjátszói nagy sikerrel bemutatják. Igaz, e ragyogópályakezdetre sajnos, hamarosan fakító, véres, a nagy mindenséget eltakaró árnyék borult: az első világháborúé, amely esztendőkre véget vetálmodozásnak, tervezésnek, szárnyalásnak... A párizsi nyári vakáció verőfényes napjaira a franciaországi internálótábor, a Fekete kolostor (Kuncz Aladár regénye – a szerk.) négy esztendeje következik...".  

Mivel aktív szerepet vitt az 1919-es proletárdiktatúrában, Bécsbe emigrál, ahol a bécsi magyar újság irodalmi rovatvezetője lesz. Itt ismerkedett meg a bécsi egyetemen tanuló József Attilával, akivel a költő 1937-es haláláig szoros, jó baráti kapcsolatban maradt. 

Németh Andor 1926-ban tért haza Magyarországra, s mivel gyermekkora óta csak az irodalom érdekli – haláláig szenvedélyesen sokat olvasott – a budapesti irodalmi élet ismert alakja lesz, 1934-es házasságkötésekor az egyik házassági tanúja maga Karinthy Frigyes volt. 

Barátai, Ignotus Pál, József Attila és Fejtő Ferenc 1936-ban megalapítják a Szép Szó című, mára legendássá vált folyóiratot, amelynek Németh Andor lesz az egyik legfontosabb szerzője – ám ekkor nem sejti még, hogy hamarosan újra el kell hagynia hazáját és újabb világháború keseríti meg az életét.

A zsidóüldözések elől 1938-ban Franciaországba emigrál, és Marseille mellett, a gyönyörű fekvésű Cassis nevű kisvárosában telepszik le, ahol számos műve született, írt többek között József Attiláról, a párizsi Kommünről, Mária Teréziáról, Metternich-ről és III. Napóleonról.

A II. világháború után, 1947-ben tér ismét haza, s hamarosan a Csillag című irodalmi folyóirat főszerkesztője lesz. Ám a Rákosi-diktatúra ellenségnek tekinti, 1950-ben állásából eltávolítják. Az író, aki egykor a magyar irodalom klasszikussá lett alkotóival barátkozott és a világirodalom legnagyobb íróinak műveit ültett át magyar nyelvre, élete utolsó éveiben szociális segélyből, társébérletben élve tengődik, és súlyos betegségtől kínozva, a szellemi élet által mellőzve hal meg 1953. november 13-án. 

(Címlapkép forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum. A képet feltehetően Déry Tibor készítette.)