Kardos Péter főrabbi: Cipők és cipők

A Duna látta a sárga csillagokkal megjelölt embereket, akikkel levetették cipőjüket, majd belőtték őket a folyóba. Egyet közülük úgy hívtak, Richter Gedeon – ő volt a magyar gyógyszeripar megteremtője. A Duna látta Salkaházi Sára szociális nővért, aki rendházukban zsidó embereket rejtegetett, amiért később Igaz Ember elismerésben részesült. Amikor odaállították a partra, elővette a keresztet, és felmutatta gyilkosainak – fogalmazott megrendítő beszédében Kardos Péter főrabbi a magyarországi zsidók deportálásának 80. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen, szerdán a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.

Kedves Barátaim!

Köszöntőre kaptam felkérést, s ezt szeretném most teljesíteni elsősorban azok felé, akik azon bizottság tagjaiként vannak itt, amelyik az antiszemitizmus elleni harcot tűzte ki céljául.

Talán hallottatok róla, hogy szeptember 11-én csőcselék randalírozott a pesti zsidó negyedben – mégpedig rendőri felvezetéssel.

A látvány számotokra illusztráció lehetett volna nemes munkátokhoz. Nekünk, túlélőknek, sokkoló esemény volt.

Hölgyeim és Uraim!

Egy virtuális kirándulásra invitálom Önöket a Duna-parti Cipők emlékműhöz. Kérem figyelembe venni, hogy ez a beszéd ott hangzott volna el. 

Mert a folyó néha kiönt, majd folytatja ott, ahol abbahagyta.

A Duna hallgat.

A Duna némán hömpölyög Pest és Buda között.

A Duna csendben hallgatja a tűzijátékok rakétáinak zaját, látja azok fényét, és visszatükrözi azt.

A folyó őrzi titkait.

Emlékezhet a régi időkre, amikor a zsidó újév első délutánján vallásunk követőinek százai imájuk után jelképesen vízbe szórták bűneiket.

Miféle bűneik voltak ahhoz képest, amit később látott a folyó?

Például az, amikor felrobbantották az emberekkel, villamosokkal, autókkal teli Margit hidat.

A Duna látta a sárga csillagokkal megjelölt embereket, akikkel levetették cipőjüket, majd belőtték őket a folyóba.

Egyet közülük úgy hívtak, Richter Gedeon – ő volt a magyar gyógyszeripar megteremtője.

A Duna látta Salkaházi Sára szociális nővért, aki rendházukban zsidó embereket rejtegetett, amiért később Igaz Ember elismerésben részesült. Amikor odaállították a partra, elővette a keresztet, és felmutatta gyilkosainak.

Így látta a Duna együtt a sárga csillagot és a keresztet.

Nyolcvan esztendő telt el azóta.

A folyó titkaiból néha visszaad valamit.

Közel egy évtizede csontokat adott vissza.

Hosszas vizsgálódás után a tudósok megállapították, hogy AKKOR kerültek a folyóba.

Temetésükön a rabbi Ezékiel látomását idézte: Ember fia! Fel fognak-e éledni ezek a csontok? A próféta azt mondta, hogy igen!

Inakat, húst és bőrt ígért, megalapozva a zsidó hitet a feltámadásban.

De AKKOR!

Nyolcvan évvel ezelőtt nem csak a Duna hallgatott. De Isten is.

De mi nem!

Mi – a zsoltár szavaival – felemeltük szemeinket a hegyek fölé, és vártuk az ígért segítséget.

Csak annyit kérdeztünk: ÉLI, ÉLI! LOMO ÁZÁVTONI?

Istenem, istenem! Miért hagytál el bennünket?

Akkor ezt kérdeztük.

Ma azt, hogy október 7-én miért gyilkolhattak meg egyetlen napon ennyi zsidó embert.

Ezzel együtt semmissé tetted mindazt, amit szüleink és nagyszüleink mondtak nekünk: Fiam! Ha bármi veszély fenyeget, ott van Izrael, az egyetlen hely a világon, ahol biztonságban van a zsidó ember.

Hogy miért erről szólok most a Cipőknél?

Mert néhány hónappal ezelőtt izraeli turisták cipőket helyeztek el ugyanezen a helyen. A nova fesztiválon meggyilkolt fiatalok néhány pár cipőjét.

EMLÉKEZZÜNK!