Gyász: Elhunyt Fenákel Judit író, újságíró

Fenákel Judit 1936-ban született, gyermekkorát Endrődön élte. Elemi iskoláit is itt járta ki. Endrődről Ausztriába deportálták őket édesanyjával együtt. Édesapja a munkaszolgálatban halt meg. A második világháború után édesanyjával Szegedre költözött. Itt fejezte be az általános iskolát, és beiratkozott a tanítóképzőbe. A Tanárképző Főiskolán, majd a József Attila Tudományegyetemen szerzett diplomát. 

1957-1962 között általános iskola oktató volt. 1962-1969 között a Csongrád Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-1972 között a Szegedi Egyetem szerkesztője volt. 1972-ben visszaköltözött Budapestre.

1972-től a Nők Lapja főmunkatársa volt 16 évig. 1988-2001 között a Családi lap olvasószerkesztője volt. Legfontosabb műfaja a novella. Figyelmét elsősorban a kiszolgáltatott kisemberek hétköznapjai, a kisvárosi lét világa kötötte le.

A deportálásból való visszatérésről többek között így vallott a Szombat folyóiratnak adott életút interjújában:

“A házunk megmaradt, és a nagynéném a lányával, Gergely Ágnessel, már ott várt bennünket. Tehát hazajöttünk egy viszonylag berendezett életbe. Fér­fiak nem voltak, se Ági édesapja, se az enyém, de mindnyájan bizakodtunk, hogy hamarosan megjönnek. Olyannyi­ra biztos voltam ebben, hogy amikor felszabadultunk Ausztriában – egy Bécs közeli majorságban –, kimentem az országúira és vártam, hogy édes­apám eljön értünk, és együtt hazame­gyünk. Kilencévesen ezt természetes­nek tartottam. Arról pedig, hogy ho­gyan fogadtak bennünket a falusiak, nincsenek megbízható emlékeim. Édes­anyámnak meg rendkívül rossz volt a memóriája. Talán nem is akart emlé­kezni. Különben sem maradtunk sokáig Endrődön. Édesapámnak volt egy mun­kaszolgálatos barátja, és ők ketten meg­fogadták egymásnak, hogy aki élve me­gússza a háborút, az magához veszi a másik családját. Édesapám barátja visszajött, Szegeden élt a feleségével meg a lányával, és mi beköltöztünk hozzájuk.”

(Források: Szombat, Wikipédia)