Isten nem bennünk van, hanem közöttünk – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma kora este 16 óra 27 perckor köszönt be és holnap este 17 óra 35 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, valamint Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Jitró (Mózes 2. 18:1-20:23.) hetiszakaszt olvassuk. Békés szombatot minden kedves hittestvérünknek!

Isten nem bennünk van, hanem közöttünk: 600 ezer sivatagi istenélmény rövid története

Miért kell a zsidóknak együtt gyászolniuk, együtt tanulniuk, miért kell még a bűneinket is közösen megvallanunk? Mert Isten nem bennünk, hanem közöttünk lakik.

„És Mózes kivezette a népet Isten elé a táborból”, mielőtt elhangzott a Tízparancsolat. Összegyűlt az egész közösség, a kiskölykök és a nénikék, a kibontott hajú, fiatal lányok és a kezeiket hová tenni nem tudó kamaszok, és mind, együtt meglátták Istent, megszólalt bennük és körülöttük. Nem „közvetítette” nekik senki, nem volt pap, próféta, semmiféle főnök és fontos ember, ők maguk látták a saját szemükkel. Mindenki külön, saját kinyilatkoztatást kapott a legkisebbektől a legnagyobbakig, miközben mind együtt voltak. A Tóra szerint Isten megmutatkozása egyszerre személyes és közösségi tapasztalat.

Mindenkit személyesen szólít el, mint Ábrahámot, de mindig a személyes viszonyainkon keresztül. Csak úgy tudunk kapcsolódni Hozzá, ha képesek vagyunk egymást megtalálni.

A gyászolók Kaddisát csak közösségben lehet elmondani, legalább 10 ember jelenlétében, azért kell főleg elmondani, hogy senki ne maradjon egyedül akkor, amikor a legelveszettebb és legmagányosabb. A Talmud tanulásának hagyományos módja a „hevruta” (ebből jön a magyar haver szó is), amikor ketten vitatkoznak az előttük lévő szövegről. A tanulás, a Talmud, végső soron Isten megértése: beszélgetés. Amikor megvalljuk a bűneinket, amikor a sófár átható, éles hangját halljuk a zsinagógában: együtt vagyunk. Együtt vagyunk Isten előtt a legnehezebb pillanatokban. Éppen úgy, ahogy a 600 ezer főt számláló Izrael gyűlt össze a Tóraadás előtt, hogy saját szemével lássa Őt.

Másokra bízva növünk fel, akikről később nekünk kell gondoskodnunk, később megint mi szorulunk mások gondoskodására. Ezekben a viszonyokban tapasztaljuk meg mindazt, ami túl van rajtunk. Nem jó az embernek egyedül.

Az, hogy mind Isten képmásai vagyunk, azt jelenti, hogy csak ezekben a viszonyokban, csak egymásban ismerhetjük Őt fel. Mindenhez, ami igazán személyes, kell egy csapat.

Békés ünnepet kívánunk!

Vári György írása