A népek fényei: a betérők iránti szeretet – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 24 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 45 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Nászó (Mózes 4. 4:21-7:89.) hetiszakaszt olvassuk Mózes negyedik könyvéből.

Aki nem születik bele a zsidó népbe és a judaizmusba és betér, vagy, a családtörténet megszakadt fonalát felvéve, visszatér, aki maga tér meg, újra és önként, egyedül, Izráel közösségbe, az Örökkévaló szövetségébe, mindig otthonra talál a judaizmusban. Újjászületés és hazatérés közös történetéről beszél a hetiszakasz értelmezése.

Ebben a hetiszakaszban, amely a leghosszabb a Tórában, a témák némiképp összedobáltan kavarognak, egymás hegyén-hátán. A hagyomány sokszor megpróbálta megmagyarázni, hogy igazából isteni sorrendet követnek, ha jobban megnézzük őket. A midrás, a rabbinikus kommentár szerint a szöveg elején a fertőző betegek elkülönítését célzó rendelkezés azokra utal, akik részt vettek az aranyborjú imádásában nemrég, őket bünteti ezzel Isten. A következő rész pedig, amely arról szól, hogy a betérők és a született zsidók között nem szabad jogi különbséget tenni, azért követi a fertőző beteggé vált zsidók elkülönítéséről szóló bekezdést, hogy világossá tegye, hogy „Isten megbünteti még Izráel bűnöseit is, viszont barátjává lesz a betérőknek, akik Őt kutatják”. (Bamidbár Rábá 8,3).

Aki elolvassa a vonatkozó részeket, a Tóra negyedik könyve ötödik fejezetének első sorait, egy szót sem fog találni semmiféle betérőkről. Látszólag a rablások utáni jóvátételről, kártérítésről van szó. Ahhoz, hogy átlássuk ezt a bújócskát, vissza kell lapoznunk az előző, a harmadik könyv ötödik fejezetéhez, ahol szinte szó szerint ugyanezt olvassuk, az egyetlen különbség, hogy a mostani hetiszakasz szabályozza azt is, hogy mit kell tenni, ha a károsultnak, aki esetleg már nem él, nincsenek rokonai. És itt csap le éles szemmel a hagyomány, hogy rámutasson, hogy az, akinek nincsenek élő rokonai Izráel közösségében, alighanem betérő, visszatérő. Így vonatkozik rá a szöveg, így teszi világossá a Tóra, hogy Isten, aki elkülöníti Izráel bűnöseit, magához öleli azokat, akik őt kutatják, bárhonnan jönnek.

A betérők, bár itt, közöttünk, már nem lesznek magányosak többé, egyedül érkeznek Izráel közösségébe. Egyedül kell eltalálniuk vagy visszatalálniuk ide, hozzánk.

Ők azok, akik maguk választják Istent, önként, mint egykor Ábrahám, akinek mind a gyermekei vagyunk. A midrás elmond rájuk vonatkoztatva egy az Újszövetség példázataira emlékeztető történetet a szelíd bárányokhoz önként csatlakozó vadjuhról, aki elhagyja a világ szabad legelőit értünk. A betérés, úgy tűnik, újjászületés és hazatérés egyszerre. A mi dolgunk is, hogy minden csatlakozó otthonra leljen Izrael közösségeiben.

Szép ünnepet kívánunk!

Vári György írása