11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
Közeledik a hetek ünnepe, héber szóval a Sávuot, a kinyilatkoztatás napja. Mint minden más ünnepre, erre is előkészít bennünket a vallásunk. Az ünnep idén június 4-én (szombaton) este rögtön a sábát kimenetele után 9 óra 36 perckor köszönt be és június 6. (hétfő) este 9 óra 38 percig tart.
Az ünnep első napján Mózes 2. könyvéből a 19. és a 20. fejezetet recitáljuk, melyek leglényegesebb része a Tízparancsolat, melyet állva hallgathatnak meg a jelenlévők. Második nap Mózes 5. könyvéből, a 14. fejezet 22. énekétől, a 16. fejezet 18. énekéig olvassuk a szent szöveget, amelyek a különböző mezőgazdasági törvényekről szól és a zarándokünnepek felsorolásával foglalkozik. Sok zsinagógában az ünnepen felolvassák Ruth könyvét, aki dédanyja volt Dávid királynak, akinek születése és halálának napja ez időre esett. A 150. zsoltárának emlékére 150 gyertyát is gyújtanak nagyobb templomokban.
A Sávuot naptári időpontját, a többi ünneptől eltérően, nem állapítja meg a Tóra, csak azzal, hogy a Peszach utáni 50. napra kell esnie. Tehát mindig ugyanarra a naptári napra esik az ünnep, de mindig más hétköznapra.
A keresztény egyházakban a Sávuotnak megfelelő Pünkösd (az ötvenedik nap Húsvét után) az évnek mindig másik naptári napjára, de állandóan vasárnapra esik.
Mai zsidóságunkban az ünnepre a két nap minden imája, szertartása és hangulata, valamint az a szokás emlékeztet, hogy templomainkat növényekkel díszítjük fel. Ma egyetlen emlék, élmény tölti meg a kétnapos ünnepet, az az emlék, hogy a mi őseink, a zsidók álltak a Hegy tövében, hogy átvegyék a két kőtáblát, hogy aztán az azon lefektetett tanítást terjesszék a Földön. Sávuot az az ünnepünk tehát, amelyben kifejezésre jut, hogy az isteni tan hordozói mi lettünk és mi vagyunk.
Az ünnep első éjszakáját virrasztással töltik, aminek külön előírt rituáléja van: Szentírás magyarázó előadásokat tartanak, és irodalmi szemelvényeket olvasnak fel. A Sávuot délelőtti istentisztelet központja a Tíz Ige.
A második nap prófétai olvasmánya – “fügefa nem virágzik, szőlőtőtermést nem hoz, kipusztult a virág a mezőről, a nyáj az akolból: de én ujjongok, Istenemben bízom, a segítség urában” – a minden csapáson túl élő és fennmaradó zsidó reménykedésnek, istenhitnek apotheózisa ez és valóban méltó az ünnep jelentőségéhez.
A Szináj hegyi kinyilatkoztatás évfordulóját mindmáig megünnepeljük, ez a három zsidó zarándokünnep közül a második. Ennek a napnak a hagyományos irodalomban négyféle héber nevével találkozunk – ezek fejezik ki ünnepünk jelentőségét:
1. Sávuot (a hetek ünnepe) – a legismertebb elnevezés arra utal, hogy peszach másnapjától (amikor az ősi Izraelben az aratás kezdődött) számoljuk a napokat és a heteket. Ez az ómer-számlálás. Mihelyt 7 hét (negyvenkilenc nap) eltelik, az ötvenedik napon tartjuk a "hetek" ünnepét. A savuot Izraelben egy napig, nálunk viszont – mint a fenti időpontból is látjuk – két napig tart;
2. Jom habikurim (az új termés napja) – ünnepünk alkalmával mutatták be a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret. Ekkor ettek először az új kenyérből. Az ország minden részéből a fővárosba zarándokolt a nép, hogy hálájukat kifejezzék a Templomban a bő termésért, s még a szekeret húzó állatokat is virágokkal díszítették;
3. Zmán matán toraténu (a Tóra-adás időpontja) – a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ezért ilyenkor a zsinagógában felolvassuk az erkölcs alaptörvényét, amelyet a Tórán belül is a legszentebbnek tartunk;
4. Aceret (záróünnep) – hagyományaink szerint a pészach ünnepével kezdődő sorozat csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált teljessé. Vallásunk tanítása szerint ezért nincs igazi szabadság a lélek szabadsága nélkül...
Nem lehet véletlen, hogy a pészachot, a fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte ezzel a mostani sávuot ünnepével, a Tóra-adás, vagy – úgy is mondhatjuk – a lelki szabadság emléknapjával. A Tízparancsolat, az egész emberiségnek szánt örök isteni törvény, amely a zsidóság révén terjedt el világszerte, még ma is tartalmaz új, máig szóló tanítást és példamutató üzenetet.
Sávuot ünnepéhez szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötődik, csupán két – általánosan elterjedt – népszokást említhetünk meg, amelyek az ünnep sajátos hangulatát alakítják. Otthonainkat és templomainkat sok szép virággal, friss lombbal díszítjük és tejes ételeket (túrós süteményeket) fogyasztunk. Ezzel azt jelezzük: a Tóra számunkra ma is friss, éltető ereje – akárcsak a tej a kisgyermeket – táplálja Izrael népét.
A TÍZPARANCSOLAT
1. Onajchi Ádajsem Elajkecho... – „ Én vagyok az Örökkévaló, a Te Istened..." Akkor is és ma is ugyanazt jelenti: az Örökkévaló az egyetlen Isten, rajta kívül nincs más.
2. Laj jihje löho Elajkim áchérim – „ Ne legyenek neked idegen isteneid." Ne csináljunk faragott isteneket és ne imádjuk azokat.
3. Laj szíszó esz sém Ádajsem Elajkecho lásov... – „ Ne ejtsük ki hiába az Ő nevét..." Sem eskünél, sem egyebeknél.
4. Zochajr esz jajm hásábbosz lökádsaj – „ Emlékezzél meg a szombatról és szenteld meg azt." A szombat szentségét hozza a középpontba ez a parancsolat.
5. Kábbéd esz ovíchó voesz imecho... – „ Tiszteld apádat és anyádat." Mivel a szülők Isten társai egy-egy új élet teremtésénél, ezért ahogy az ember tiszteli Istent, ilyenformán tisztelni kell szüleit is – még a síron túl is.
Az imént felsorolt öt parancsolat az első kőtáblán található, melyet úgy nevez a hagyományos tanítás – bén ódom IoMokajm – az embernek Isten iránti kötelességét hangsúlyozza.
A most következő öt parancsolat pedig – amely a második táblán található – a hagyományos tanítás szerint – bén ódom löchávéraj – az embernek embertársához való viszonyát szabályozza.
6. Laj tircoch – „ Ne ölj"
7. Laj tinof – „ Ne törj házasságot"
8. Laj tignajv – „ Ne lopj"
9. Laj szaane vöréácho éd soker – „ Ne tégy hamis tanúvallomást"
10. Laj száchmajd – „ Ne kívánd, ami a felebarátodé..."
Kapcsolódó írásunk:
Sávuot, az éjszaka, amikor nem alszunk – ünnepi programajánló
Boldog ünepet kívánunk!
