11.15. 15:49, kimenete: 11.16. 16:56 
Marc Chagall (1887-1985) ortodox haszid zsidó munkáscsaládban született, s egy kis fehéroroszországi településen, Vityebszkben nevelkedett. Az ott szerzett élményei egész életében hatással voltak művészetére, amelynek átfogó keresztmetszetét adja most a bécsi Albertina Múzeum időszaki tárlata.
Marc Chagall tárlatát a napokban tekintettük meg, s habár a kiállítás idén szeptemberben nyílt meg, múlt héten is óriási tömeg tolongott az Albertina termeiben. Főleg német szót lehetett hallani, de nagyon sokan jöttek Franciaországból, és kipát viselő zsidókat is láttunk – azaz kíváncsi erre a kiállításra Chagall „saját közege” éppúgy, mint az extrém XX. századi képzőművészetet kedvelők széles rétege.
Habár Chagall szeszélyes világa ismerősnek tűnik számunkra, a képek „élőben” is meghökkentők, s újabb és újabb talányokat vetnek fel.
Chagallnak sikerült összetéveszthetetlenül sajátos vizuális nyelvet teremtenie, amelynek fontos jellemzői az olyan visszatérő motívumok, mint a kakas és a szamár, a tehén és a hal – a chagalli világegyetemben ezek olyan elemekként működnek, amelyek a jelentésüket tekintve rendkívül rugalmasak. Hiszen e festményein az emberi élet főbb „állapotai” dominálnak: az anyaság és a születés, a halál és a szerelem, amelyek folytonos ismétlődésükben és variációikban új és új nézőpontokból világítják meg a lét titkait.
Az életmű stílusában és tartalmában a hagyományos és az avantgárd között ingadozik a primitivizmustól a kubizmuson át a szürrealizmusig tartó fejlődési pályán. Mivel a tárlaton a művész összes alkotói korszakából mintegy 90 művet láthatunk, eljutunk az élet legősibb és legáltalánosabb témáitól a fantasztikum kozmoszába, ahol a „lehetséges lehetetlenségek” várnak ránk.
A kiállítás a bécsi ALBERTINA Múzeum és a düsseldorfi Nordrhein-Westfalen együttműködésében jött létre. Megtekinthető 2025. február 9-ig.
Cikkünk az Albertina tájékoztatójának felhasználásával készült. Fotók: Mazsihisz.hu
