Miért jó a nyár kellős közepén, melegben böjtölni?

Ma, Támmúz hónap 17. napján kezdődik el a három gyászhét időszaka. Kisböjtöt tartunk ilyenkor, reggeltől estig nem szabad enni és inni. De hogyan érezhető egy 2000 évvel ezelőtti történelmi esemény és miért kell nyár közepén, a melegben böjtölni?

Ezen a nyári napon törték át a római légiók a jeruzsálemi városfalat, a vég kezdete volt a védők számára, ami történt. A Templom három hét múlva, Áv hónap kilencedikén pusztult el.

A hagyomány szerint Áv hó kilencedike volt a törvénytáblák eltörésének napja is, Mózes lejött a hegyről és látta, hogy azok, akiket otthagyott nemrég, az Aranyborjút imádják. A kőtáblákat összetörte, az eredeti kőtáblák elvesztek.

A személyes és a történeti létünknek a teljes bizonytalansága mutatkozik meg Támmúz 17 történeteiben. A kívülről és belülről egyszerre fenyegető katasztrófa mindig fennálló veszélyét.

Nem árt erre gondolni néha és a zsidóság nem hisz benne, hogy a puszta gondolás elég. El kell játszani, meg kell tapasztalni az éhségben és a szomjúságban, szabályozottan, nem veszélyesen, hogy a katasztrófa lehetősége része az életnek, különösen akkor, ha nem tudjuk elviselni ezt a bizonytalanságot és megnyugvásul bálványokba vetjük a bizalmunkat.

A három hetet, az Áv kilencedikei nagyböjt után a Vigasztalás Szombatja zárja le és Áv tizenötödike örömünnepe, a szerelem zsidó ünnepe. Aki végigcsinálja a három gyászhét intenzív önismereti-elmélyülési munkáját, megéli ezt a felemelkedést, megtisztulást is és nem csak tudni, de tapasztalni is fogja, hogy a remény teszi az utolsó pillanatig lezáratlanná történeteinket, a megváltás reménye. A törvénytáblák összetörtek, de a Törvény eleven, Jeruzsálem elesett és élt tovább, ma újra él és a messiási időkben megépül majd a Templom is újra. 

Ami ma megkezdődik, az egy nagyszabású egzisztenciális dráma, amely szereplői közé hív bennünket, kis szelete és tükre az éves ünnepi ciklusnak. Ezekben az időkben nem házasodhatunk például, de mennyivel boldogabban tölti majd be Jeruzsálem utcáit a menyasszony, a vőlegény hangja, az öröm és a felszabadultság hangja, ha eljön, mert eljön, az idő. Legyenek velünk az úton, amely a remény vezetésével a pusztulástól a feltámadásig vezet, töltsék velünk ezeket a szép, mély nyári heteket.

Könnyű böjtöt kívánunk!