Mester Tamás: Szorosabbra kell fonnunk a testvéri láncot
Ma este beköszönt az 5787. zsinagógai év. Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége alelnöke ünnepi köszöntőjében a zsidó egység, a szolidaritás és az összetartozás erejéről szól. Arra kér bennünket, hogy az új esztendőben forduljunk még nagyobb figyelemmel egymás felé, és közösen tegyünk közösségünk jövőjéért.
„Tisztelt Hittestvéreim!
Mit üzen számunkra a zsidó újév, a Ros Hasana, vagy ahogy a régiektől megtanultuk, a Rajs Hásónó ünnepe?
„Ez az ünnep, melyen minden zsidó hitet kell, hogy tegyen zsidósága mellett, az az ünnep, Ros Hasana, amikor minden zsidó szorosabbra kell, hogy fonja a láncot, a rokoni, a testvéri láncot. A Ros Hasanaban nyilvánul meg a zsidó egység, a zsidó szolidaritás.”
Az idézet majd’ százesztendős, az akkor Kolozsvárott megjelenő Új Kelet zsidó politikai napilap 1933. szeptember 10-i számából idéztem, ismeretlen szerzőtől. Profetikus gondolatok jó egy évtizeddel a vészkorszak előttről. Ahhoz, hogy aktualizálni tudjuk az idézet magvát napjainkra, szükséges áttekinteni az elmúlt zsinagógai esztendő legfontosabb, a magyar zsidó közösséget érintő eseményeit. Ám mivel a felütésnek szánt gondolat nemzetközi értelemben használja a zsidóság megjelölést, így én is külhoni kitekintéssel kezdem összegzésem.Meg kell vallanom, nem sok örömteli eseményt tudok e körből felidézni.
Hanukakor az ausztráliai Sydney tengerpartján tartott ünnepi rendezvény elleni fegyveres támadásban tucatnyi ember meghalt. A jelentések szerint ez volt az utóbbi évtizedek legsúlyosabb diaszpórabeli antiszemita merénylete.
A Tel-Avivi Egyetem elemzése szerint 2025-ben 20 zsidó ember vesztette életét zsidók ellen irányuló támadásokban, ami a legmagasabb szám az elmúlt harminc évben. Az összegzés kimutatja, hogy bár Franciaországban – ahol Izrael és az Egyesült Államok után a harmadik legnagyobb a zsidó népesség – az incidensek száma a 2024-es 1570-ről 1320-ra csökkent 2025-ben, láthatóan különösebb megnyugvásra így sem lehet okunk.
Hazai vizekre evezve, a helyzet mindenképpen örömtelinek minősíthető. Hála a korábbi és a jelenlegi kormányzat által következetesen képviselt zéró tolerancia elvének, Magyarországon ismeretlen az utcai erőszakot mutató antiszemitizmus. Gyűlöletcselekmények lényegében csakis a verbalitás szintjén jelennek meg, jellemzően az online térben. Természetesen ez ellen is következetesen fel kell lépni. Fájó szívvel olvastam azokat az elfogadhatatlan megjegyzéseket, melyekkel a köztársasági elnöki pozícióra jelölt sakk-királynőt illették ebben a körben.
Miként tudja képviselni a következő, 5787. zsinagógai esztendőben az általam vezetett Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) a budapesti, illetve a magyarországi zsidóságot a felvezetésben megjelenített „zsidó egység, a zsidó szolidaritás” jegyében?
Mindenekelőtt abban, hogy nemcsak a szűk értelemben vett hitközségi tagok képviselete a feladatunk. Minden, a BZSH irányába odafigyeléssel forduló hittestvérünk érdekeinek a védelme, felekezeti, kulturális igényeinek a kielégítése is a munkánk részét kell, hogy képezze. Azaz az általam óhajtott zsidó egységben helyet kell biztosítanunk a napi rendszerességgel templomjáráshoz ragaszkodó „hithű” neológ testvéreinknek, a minden szempontból útkereső fiataloknak, de a zsidóságát elsősorban kulturális, szemléletbeli módon megélő polgárságnak is.
Hiszem, ha e hármas csoportot egy ros hasanai képzeletbeli ünnepi asztal köré ültetjük, és a barchesz darabjait elosztva, az asztal körül ülők azt mézbe mártják, folyamatos fejlődési pályára állíthatjuk a magyar zsidóságot, és bátran elmondhatjuk: Legyen meg a Teremtő akarata és kezdődjék az új év édesen!
Ezen új remény jegyében, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel kszive vachaszime tajve, jó beíratást és bepecsételést kívánok Izrael népének, minden magyar zsidó hittestvéremnek itt Budapesten, hazánkban és szerte a nagyvilágban!”
Régi idők modern tanúja: szomorú búcsú Székely Gábortól
Kicsoda az ember? Meghalt Hankiss Ágnes
