Rubin Eszter: Gottlieb Erzsike töltött marhacombja
Ükapám a felvidéki Nagymagyar községben volt rabbi, mint az apja, nagyapja és a dédapja. Fia letért a családi tradíció útjáról, szabó lett a pesti zsidónegyedben. A dédmama, Tauber Berta Kárpátalján született, feljött hozzá Beregszászból Teréz húga, felkiáltott a körfolyosós házban az emeletre – Berta told le a létrát! Később megszokta Teréz a városi életet, a lépcsőzést, fia elintézte, hogy trafikot kapjon a Liszt Ferenc téren.
Nagyapám, a szabó fia, a Kazinczy utcai ortodox mikve alkalmazottjának leányát, Gottlieb Erzsikét vette feleségül. Apám a kohénok utolsó sarja, utána a lánc megszakadt.
Nagyanyám csak nyomorra és szigorú értelmetlen szabályokra emlékezett gyerekkorából. Egyetlen vágya volt, menekülni a Kazinczy utcából, a mikve és a zsinagóga határolta szűkre szabott létből.
Gottlieb dédpapa hét gyerekkel maradt özvegyen. Szerzett új fiatal feleséget, második házasságban is hamar összejött még hét gyerek. Dédanyám a mikvében dolgozott, segített az asszonyoknak a merítkezésben. Ellenőrizte, nem maradt-e egyetlen kihullott felesleges hajszál, körmük rendesen levágva, tisztán lépnek a medence megszentelt vizébe. Összegyűjtött esővízbe mártóznak az asszonyok, nem érnek a medence falához, sem az aljához, tökéletes lebegés, testi-lelki megtisztulás után térnek haza férjükhöz a hitvesi ágyba. Teljesen alámerülni, fejük búbja is eltűnik a vízfelszín alatt, hogy dédanyám kimondhassa – Kóser.
Berta dédanyám sokszor vitte magával munkahelyére, a mikvébe kedvenc unokáját. A csempézett falak közt ücsörögve, elmélyülten rágta a nagymama sütötte libazsíros pretzelt a kis Gyuri. Imádott rágcsálni gyerekkorában, a főtt kukoricaszemeket mérnöki pontossággal, szigorúan soronként tüntette el, sormintát készített a kukoricacsőre. Csak olyan őszibarackmagot adott ki a kezéből, amelyet kitartó, szorgos munkával precízen megtisztított, egyetlen mikron gyümölcshús sem menekülhetett. Erre volt a legbüszkébb. Nyolc év alatt gyűlt össze megfelelő mennyiségű barackmag, amelyből felépítette a parlament eklektikus épületének pontos mását, csodájára jártak a Klauzál téren.
Különösen a sós részeket szerette Gyuri, gondosan, körültekintően fejtette le a pretzelről. Berta nagymama sóból, lisztből, vízből kevert sűrű tejfelszerű masszát, megkente a kisütött pereceket, öt percre visszatolta a még forró sütőbe.
Férje, Gottlieb Jakab esküvőkön csinált jó hangulatot, sosem volt otthon, míg a mikvés asszony hét saját és hét mostohagyerekével, később az unokákkal bajlódott. Jakab közismerten szellemes ember volt, sok jó viccet tudott, kiadta gyűjteményes kötetét saját költségen. Tüzelőre nem kellett többé költeni, évekig fűtöttek Jakab kinyomtatott vicceivel.
Apám, Gyuri negyvennégy tavaszán született. Erzsikének a német megszállás harmadik hetében volt rá gondja, hogy elsőszülött fia belépjen Ábrahám szövetségébe. Nem követte ünnepség a briszt, az örömük nem volt felhőtlen, gondterhelten sietett haza a rokonság, az idegen egyenruháktól hemzsegő, hirtelen fenyegetővé vált utcákon.
Szülés közben magára hagyták az orvosok, lerohantak az óvóhelyre, ő lemászott a szülőágy alá. Megoldotta. Ilyenek a zsidó nők.
Nagyapámat pedig a munkaszolgálat készítette ki Borban. Ezután 56-ban olyan pánikba esett az óvóhelyen, hogy fiai elől felfalta a kamrában fellelhető, rosszabb időkre eltett összes konzervet. A gyerekek csak nyeltek nagyokat, Erzsike csitította őket – Nem érthetitek, apátoknak muszáj enni.
Hát ezek voltak a rosszabb idők. Ezután Gottlieb Erzsike a hátralevő évtizedeket leginkább a konyhában töltötte, ahol leggyakrabban a töltött marhahús készítésével foglalatoskodott.
Töltött marhacomb nagymama konyhájából
Rubin Eszter receptje / IDE KATTINTVA
Mit jelent a „timsel”, az Édentől keletre titokzatos héber szava?
Bodrogkeresztúr és Mád: zsidó történetek és ízek a Tejjel-Mézzel első adásában
