Rubin Eszter: Babka koszorú – Kezében a mozdulat, benne egy egész világ

Ezt már szinte lehetetlen is fokozni, de ha mégis megpróbáljuk, akkor némi Nutellát a töltelékbe csempészve, a babkák non plus ultráját húzhatjuk ki a sütőből, amely már végtelen távolságra van a századelő szegényes konyháitól, ugyanakkor mégis magában hordozza a babkaság lényegét.

A babka lánykori nevén folyós kakaós kalács. 

A folyós kakaóst nem kell instagram kompatibilis módon fonni és csavarni, egyszerűen csak feltekerem, ahogy Fuchs Simon és Lőwy Bascha legidősebb leánya, Janka dédanyám csinálta. Fuchsék tizenkét gyermeke közül néhányan Altendorfban születtek, mások Spisska Stara Ves-ben, megint mások Szepesófalván, miközben szüleik soha el nem hagyták festői szépségű szülőfalujukat a Monarchia szlovák részén. Elsőszülött gyermekük, Chaim Leb és Netty lányuk nem érte meg a felnőttkort, Karl pedig Lengyelországba költözött, hogy pár évvel később a Majdanek koncentrációs táborban haljon meg.

Négy fivér és négy nővér a 20. század első napjaiban kitántorgott Amerikába. Egyedül Janka dédanyám maradt itthon, hívták őt is, hogyne hívták volna, de nem ment. Szerelmes volt a nála tíz évvel idősebb Spiegel Salamonba, aki Budapestre vitte magával ifjú asszonyát. Jankának nagyon hiányoztak szeretett testvérei, de újdonsült férje erőteljes hatására úgy vélte, Pest is van olyan világváros, mint New York. Spiegel Salamon azonban igen hamar köddé vált, Janka pedig ezután egyszem fiát – nagyapámat – a szüleinél hátrahagyva, Svájcba költözött, hogy beiratkozzon az orvosi egyetemre. Egy szemeszter után már haza is jött, azzal az elképzeléssel, hogy taxivállalatot alapít. Vett egy autót, a sofőr velük ebédelt az Aradi utcai lakás konyhájában, majd az egész befuccsolt, ahogy kell.

Ezek után még voltak dolgok, csillagos ház, és minden, ami ezzel jár, aztán 56-ban megnyíltak a börtönök kapui, és a házban lakó, frissen szabadult volt nyilasok az udvaron ordították, hogy a zsidóknak egyelőre nem kell félni, előbb a kommunistákat koncolják fel. Ez az ígéret Fuchs Jankában felidézte az alig eltemetett emlékeket, de bízott benne, hogy ennek is vége lesz, ezért nem ült fel a teherautóra, amely ki tudja, milyen viszontagságokon keresztül tette volna meg az Amerikában élő testvéreihez vezető út első szakaszát. Így hát maradt a levelezés, és a havi rendszerességgel nyugatról érkező csomagok. Dédanyám túlélve a 20. század első, nehezebbik felét, a továbbiakban komolyan már csak a folyós kakaós kaláccsal foglalkozott. Nem fonta, nem csavarta, csak feltekerte, mint a bejglit. A lényeg, hogy amikor felvágjuk, a pihe-puha tésztából csábítóan folyjon ki az éjsötét töltelék.

Jankának egyetlen gyermeke született, ebben is kilógott testvérei közül, mintha csak Herzl Tivadar komor szavainak akart volna érvényt szerezni: a magyar zsidóság elszáradt ág a zsidó nép fáján.

Pista nagyapám Esztergom-Tábornál szolgált munkaszolgálatosként, míg úgy nem döntött, hogy századához nem tér vissza a szabadságról, inkább nagymamámmal együtt, hamis papírokkal bujkálva húzza ki a háború végéig.

Az Újvilágba kivándorolt Fuchs nővérek a keleti parton telepedtek le, mindannyiuknak sikerült gyökeret ereszteni. Szerető párra találtak, és 6-7 gyermeket szültek, fiaik tengerészgyalogosként vonultak be az USA hadseregébe, és a háború után mind vissza is tértek.

A Fuchs lányok pedig New York-ban, Bostonban és Philadephiában, évtizedeken át kitartóan és biztos kézzel fonták a szepességi zsidó recept alapján készült babkát, ugyanúgy, ahogy az általuk alapított terjedelmes családok szálait tartották össze. 

Rubin Eszter babka koszorújának receptje itt található.

---