Rubin Eszter: A bogárfestő – nagymamám körözöttje

A nyakában bőrtokban lóg a fényképezőgép, mellette a fénymérő, szemüvegén felhajtható napszemüveglencsék. Nagyi szoknyában van, de az ő lábán is kötött zokni, pionyírka nevű túrabakancs, ugyanolyan, mint Nagyapáé, csak kisebb. Feltűnően kilógnak a 6-os villamos utazóközönségéből. Ők nem veszik észre, csak Hanga. Ezért vág durcás képet. Próbál elvegyülni az utasok közt, meredten néz ki az ablakon, hogy ne kelljen látnia, hogy bámulják őket. A nagyszülei fesztelenül beszélgetnek. 

– Mi a baj, Hangalanga? – kérdezi Nagyapa mosolyogva.
– Semmi – feleli összeszorított szájjal.
– Hagyd Pistukám, tudod, hogy mindig ilyen – simítja meg a férje karját a Nagyi.

A Moszkva téren már jobb a helyzet, gyülekeznek a hasonlóan régivágású kirándulók. Nagyapáéknak rengeteg barátjuk van. Mind olyan hangos, és jókedvű, mint ők. 

– Hogy megy az óvoda? Mikor mész iskolába? Ki a legjobb barátod? Mi leszel, ha nagy leszel? Van már vőlegényed? – hülyeségeket kérdeznek tőle, egyszavas válaszokat ad, forgatja a szemét. Hamar lemondanak róla. Vágyakozva nézi a buszon a többgyerekes fiatal családokat. 

Az erdőben lemarad, tobozokat és különböző terméseket gyűjt a hátizsákjába. Bejlebb megy az ösvényről, leguggol. Végtelen hosszan bámulja a piros alapon fekete mintás bodobácsokat, lenyűgözi, hogy ember arc van a hátukon cipelt kemény páncélra festve. Vajon ki festette oda ezeket a maszkokat? És hogyan csinálta? Ha egyesével összefogdossa az összeset, az nagyon sokáig tart. Vagy talán van otthon egy bodobács farmja, onnan engedi útjára őket minden tavasszal. Jó lehet bogárfestőnek lenni – ábrándozik. 

Figyelmesen szemléli, ahogy kettesével összeragadnak a suszterbogarak, és nem tudják eldönteni, melyik irányba induljanak. Minden párból kiválaszt egyet, akinek drukkol. Nagyapa hangja riasztja fel az éber álomból – Hanga! Hangalanga! Merre jársz? 

Átmenet nélkül nyilall belé a jól ismert, rosszfajta hasfájás – El voltam veszve – döbben rá.

– Itt vagyok! – szélsebesen szalad a nagyapja karjába. 
–  Gyere Hangaszálam – öleli meg Nagyapa – A Nagyi már aggódott érted. de nem áruljuk el neki, hogy elkószáltál. Ez a mi titkunk. Kezet rá.

Megszaporázzák a lépteiket, hogy beérjék a kirándulócsoportot. Miután felérnek a hegytetőtere, lefelé veszik az irányt, hogy végül egy napsütötte tisztáson telepedjenek le. Nagyapa előveszi hátizsákjából az alumínium turista dobozt, amelybe Nagyi otthon gondosan bekészítette a szalvétába csomagolt körözöttes szendvicseket. 

A TELJES RECEPT IDE KATTINTVA OLVASHATÓ EL

---