Georges Moustaki – Zsidók a francia populáris zenében 1945-1975

A zsidó történelem és kultúra története ünnepek és tragédiák, szétszóratás és újjászületés, kulturális és tudományos eredmények gazdag szövedéke. Cikksorozatunk hétről hétre olyan évfordulókat idéz fel – a hanukai fényektől a portugáliai kiűzetésen és az 1867-es emancipáción át Mátyás király udvaráig –, amelyek új nézőpontból világítják meg közös örökségünket. Peremiczky Szilvia írásai emellett a jelen kérdéseire is reflektálnak, Izrael és az antiszemitizmus mai jelenségeit is kontextusba helyezve.

Megjelent: 2026. május 04. 09:39 / Frissítve 2026. május 04. 09:40

1934. május 3-án született és 2013. május 23-án hunyt el Georges Moustaki dalszerző-énekes, aki Magyarországon leginkább az Édith Piafnak írt Milord című dal szövegírójaként a legismertebb. Moustaki egyike volt azoknak a zsidó művészeknek, akik 1945 és 1970 között a francia populáris dal megújítóivá váltak, integrálva nemcsak az új, brit-amerikai stílusokat, hanem a legkülönbözőbb – mediterrán, közel-keleti vagy kelet-európai – zsidó zenei elemeket is.

Moustaki Alexandriában született korfui eredetű romanióta, azaz görög zsidó családban. A romanióták a hellenizmus óta éltek Görögországban, és noha a spanyol zsidó nyelvű és kultúrájú szefárdok a spanyolországi kiűzetést követően magukhoz asszimilálták a romaniótákat, önálló identitásukat és rítusaikat megtartották. Moustaki 1951-ben érkezett Franciaországba, és számos sikerdalt írt például Yves Montand-nak, Dalidának vagy Juliette Grécónak is. A tunéziai születésű, Olaszországban és Franciaországban egyaránt népszerű énekes-dalszerzőhöz, Herbert Paganihoz hasonlóan mélyen ismerte a Mediterráneum örökségét és nyelveit, beleértve a soknyelvű zsidó örökséget. Héberül is énekelt, méghozzá a zsidó anyák előtt tisztelgő Les mères Juives című dalának héber verzióját.

Moustaki egyike volt annak a több százezer zsidónak, akinek 1948 és 1970 között el kellett hagyniuk az észak-afrikai és a közel-keleti arab országokat. Egy másik, sok nyelvű és kultúrájú alexandriai családból származó fiatalember, André Aciman az Egyesült Államokban lett híres író, és a magyarul is olvasható, Egyiptomi kivonulás című regényében írta meg ezeknek az éveknek a történetét (Aciman 2022). Sokan választották Franciaországot, az énekesek közül az algériai születésű Enrico Macías vagy a Tunéziában született Jacqueline Taïeb.

Franciaország, különösen Párizs, nemcsak a nem zsidó és zsidó művészek kedvelt úticélja volt évszázadok óta, de azt követően, hogy a francia zsidó filantróp szervezet, az Alliance Israélite Universelle a 19. század második felében Észak-Afrikában és az egykori török birodalom területein létrehozta francia nyelvű oktatási rendszerét, a Mediterráneum zsidósága frankofónná vált, még ha egy erősen idealizált, néha naiv kép alapján is – miként erre Olga Borovaya rámutat (Borovaya 2011, 241). Az arab országokból elűzött (Benbassa 279-283) vagy a görög polgárháború elől menekülő zsidók számára viszont a francia nyelv ismerete miatt logikus választásnak tűnt Franciaország, ahol akkor még elsődlegesen askenázi hátterű zsidó előadók működtek. Ugyanakkor egészen a hatvanas évek végéig Franciaország és Izrael között stratégiai kapcsolat volt, amely gyümölcsöző kulturális kapcsolathoz is vezetett, és ennek következtében számos fiatal izraeli előadó is karriert csinált Franciaországban – legtöbbször kétlaki életet élve, mégis integrálódva a francia chanson, varieté zenei világába.

Köztük volt Rika Zaraï, a szintén Alexandriában született későbbi producer és médiatulajdonos, ekkor még zeneszerző Haim Saban, a Shuky & Aviva duó vagy Esther Galil. A mai napig töretlen a népszerűsége az első külföldön sztárrá váló izraeli énekesnek, Mike Brantnak, aki a hetvenes évek elején a legtöbb lemezt adta el Franciaországban, és aki tragikusan fiatalon, huszonnyolc éves korában, 1975. április 25-én hunyt el. Brant, miként Zaraï, Macías vagy Moustaki dalaikkal és előadásukkal a zsidó populáris zene és előadói kultúra örökségét adták hozzá a francia chanson és varieté világához.

Peremiczky Szilvia írása

Források, felhasznált irodalom:

Aciman André. 2022. Egyiptomi kivonulás. Athenaeum, Budaoest.
Benbassa, Ester; Rodrigue, Aron. 2003. A szefárd zsidók története. Osiris: Budapest.
Benbassa, Esther. 2000. Histoire des Juifs de France. Points, Paris.
Borovaya, Olga. 2011. Modern Ladino Culture: Press, Belles Lettres, and Theater in the Late Ottoman Empire. Indiana University Press, Bloomington.
Calvet, Louis-Jean. 2005. Georges Moustaki : la ballade du Métèque. Éditions Fayard, Paris.
Lebleu, Olivier. 2002. La voix du sacrifice. Publibook Des Ecrivains, Paris.