Olajfa a jövőnek, emléktábla a múltnak – A siófoki zsinagóga 40. évfordulóját ünnepeltük

Olajfát ültettek és emléktáblát avattak a siófoki zsinagógánál abból az apropóból, hogy 40 éve épült fel az új imaház. Elődjét, az 1878-ra megépített ózsinagógát az 1980-as évek siófoki utcarendezése során elbontották, a posta építkezett a helyére, az új imaházat pedig a szomszédos telken építette fel a hitközség.

Megjelent: 2026. június 02. 15:01 / Frissítve 2026. június 09. 14:51

A jubileumi nap egyszerre volt visszaemlékezés és ünnep.

A vasárnapi rendezvényt egy különösen jó hangulatú sábáti hétvége előzte meg. A budapesti Bethlen téri és Hegedű Gyula utcai zsinagógakörzet közössége Darvas István és Deutsch Péter rabbi vezetésével érkezett Siófokra. Az imák, a közös étkezések és a hosszan elnyúló beszélgetések már ekkor megteremtették azt a családias légkört, amely a jubileumi napot is végigkísérte.

A nap házigazdája Winkler Miksa a siófoki zsinagóga elöljárója volt, akit a közösség tagjai joggal tartanak a helyi zsidó élet összetartó és életben tartó motorjának. Köszöntőjében hangsúlyozta: a jubileum nem csupán egy épület évfordulója, hanem annak a közösségnek az ünnepe is, amely négy évtizeden át őrizte és továbbadta a zsidó hagyományokat Siófokon.

Dr. Kovács Miklós Siófok város alpolgármester arra emlékeztetett: a két világháború között Siófok a magyar, főként a pesti zsidóság kedvelt üdülőhelyévé vált. A tudományos és művészvilág jeles képviselői, vállalkozók és pénzemberek közül sokan itt töltötték a nyarakat. A vészkorszakban a hitközséget feloszlatták, a zsinagógát raktárként használták, a deportálások után pedig mindössze 72-en tértek haza. Ma leginkább a nyári szezonban telik meg élettel az imaház. „Siófok nem feledi az áldozatokat, a gyökereit, azt, hogy jelenlegi rangos üdülőhellyé válásának kezdetén meghatározó szerepe volt a zsidó polgárságnak” – mondta az alpolgármester.

Prof. Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Siófok első szállodáit zsidó tulajdonosok alapították, legjelentősebb éttermeit zsidó vendéglősök működtették, és a part menti villák többsége is zsidó családok tulajdonában volt. „Negyven éve nemcsak a közösség háza nyílt meg, hanem egy út is a jövő felé. Zsinagógát nyitni a nyolcvanas években a közösség bátorságát és önmagáért való kiállását jelentette. Azt üzenték: nem adjuk fel, nem tűnünk el, nem maradunk csendben. A siófoki zsinagóga ma is a kitartást, a hitet és az újrakezdés erejét jelképezi” – fogalmazott.

Az 1986-os avatón Schőner Alfréd főrabbi még arról beszélt, hogy nincs feldolgozva a helyi zsidóság múltja. Azóta Matyikó Sebestyén József Zsidók Siófokon című kötete, valamint Laki Judit kutatásai és tanulmányai jelentősen gazdagították a város zsidó történelméről szóló ismereteket. Kutatásaiban megszólal Pártos Magda is, aki Siófokon nőtt fel, ma 103 évesen Lausanne-ban él.

Az ünnep a faültetés és az emléktábla avatása után sem ért véget. Egész nap egymást követték a könyvbemutatók, beszélgetések és zenei programok, a résztvevők pedig a rendezvények között kötetlenül beszélgethettek egymással.

Deutsch-Fehérváry Mercédesz Kosher – Deutschék konyhája című könyvének bemutatóján a kóser háztartás mindennapjairól és a vallásos zsidó élet szépségeiről beszélgetett Deutsch Péter rabbi és Lukácsi Katalin közíró.

Váradi Júlia kulturális újságíró Rubin Eszter íróval beszélgetett a kortárs szépirodalomról, az identitásról, az emlékezetről és a családi történetek szerepéről.

A közös sólet- és flódniebédet követően Himmler András vezetésével zsidó dalok csendültek fel, amelyekbe a közönség is örömmel bekapcsolódott. Délután és este a zenéé volt a főszerep.

Nógrádi Gergely főkántor koncertje a régi kávéházak, filmslágerek és zsidó örökzöldek világát idézte meg, Kálmán Imre dallamaival tisztelegve Siófok világhírű szülötte előtt. A főkántort Pánczél Kristóf kísréte zongorán.

A napot a Klezmerész Együttes koncertje zárta. A jiddis, héber és ladino dallamok hamar magukkal ragadták a közönséget, sokan együtt énekeltek, tapsoltak, a bátrabbak pedig táncra is perdültek. A záró dalban Nógrádi Gergely főkántor is csatlakozott az együtteshez egy közös éneklés erejéig.

A negyvenedik évforduló méltó ünnepe volt a siófoki zsinagógának és közösségének. A hétvége során újra bebizonyosodott, hogy a Balaton-parti imaház nemcsak múltjának emlékeit őrzi, hanem ma is élő találkozási pontja azoknak, akik számára fontos a közösség, a hagyomány és az együttlét öröme.