Mártír megemlékezéseket tartottak Szombathelyen, Pécsett és Szekszárdon

Szombathely

A szombathelyi megemlékezés a magyar és az izraeli himnusz elhangzásával kezdődött, majd Horváth Soma, Szombathely alpolgármestere mondott beszédet. Kiemelte: a gyásznap nem lehet a hallgatásé, hiszen az elhurcoltak számai mögött arcok, családok, tervek és remények húzódnak meg.

Beszédében arra figyelmeztetett, hogy az emberiség egyik legsúlyosabb gyarlósága a kirekesztés, amely gyakran egyetlen gúnyos szóval vagy megbélyegzéssel kezdődik. Hangsúlyozta, hogy az emlékezés felelősség, amelyet kötelesség továbbadni a következő generációknak, hogy hasonló tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg.

Szombathelyi holokauszt megemlékezés

A megemlékezésen Fekete László főkántor énekelte a Mélységből kiáltok kezdetű 130. zsoltárt, majd Darvas István, Szombathely főrabbija szólt az egybegyűltekhez. Mózes negyedik könyvének negyvenkét pusztai állomását állította párhuzamba a deportálások útvonalával: míg az egyik az élet és a szabadság felé vezetett, a másik a halál menete volt.

Darvas István főrabbi hangsúlyozta: a beszennyezett helyeket csak az utókor emlékezete és a gyűlölettel szembeni aktív fellépés képes megtisztítani. Figyelmeztetett arra is, hogy aki gyűlöletet szít, az egy újabb holokauszt előkészítője lehet.

A megemlékezés a neológ zsinagóga mellett álló, 1946-ban emelt emlékműnél folytatódott, ahol elhangzott a kádis. Pais-Horváth Péter csellójátékát követően a résztvevők koszorúkat és emlékköveket helyeztek el az áldozatok emlékére.

Pécs

Pécsett hagyományosan július első vasárnapján emlékezik a Pécsi Zsidó Hitközség a pécsi és baranyai zsidóság deportálására. A megemlékezést a Zsidó Temetőben tartották, ahol 1944 júliusának tragikus eseményeire idézték fel: ekkor hurcolták Auschwitzba a pécsi és környékbeli zsidóságot, ahonnan csak kevesen tértek vissza.

Az ünnepséget Zag Gábor, Pécs alpolgármestere nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy több mint nyolcvan év elteltével is kötelesség fejet hajtani az áldozatok előtt, és emlékeztetett arra: a megemlékezés nemcsak a múltról, hanem arról a felelősségről is szól, hogy a történelem legsötétebb fejezetei soha többé ne ismétlődhessenek meg.

Goldmann Tamás, a Pécsi Zsidó Hitközség elnöke arról beszélt, hogy a holokauszt túlélői közül már csak nagyon kevesen élnek, ezért a második és az őket követő generációk feladata továbbadni történeteiket és megőrizni a közösséget. Beszédében a hitközség nemrég elhunyt tagjairól is megemlékezett, személyes emlékeket felidézve.

Dr. Kurucz Ákos rabbi Izsák megkötözésének történetét idézte fel, majd elmondta a gyászimát az elhunytakért és a mártírokért.

A temető emlékfalán olvasható felirat ma is megrendítő erővel idézi fel a veszteséget: „Pécs város maradék zsidósága siratja négyezer elhurcolt testvérét 1940–1945.”

A megemlékezés ezt követően a hitközség imatermében folytatódott, ahol Dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke mondott beszédet, amelyben a vidéki zsidóság áldozatainak állított emléket. Valamint kifejezte örömét amiatt, hogy számos vidéki hitközség újraépült és fejlődik, miközben hűen őrzi elődei emlékét.

Az esemény a Könnyek Könyvéből felolvasott mártírnevek elhangzásával zárult.

_{Készült: R. Mitzki Erzsébet beszámolója alapján}

Szekszárd

Szekszárdon a Művészetek Háza, az egykori zsinagóga adott otthont a holokauszt-megemlékezésnek. A rendezvényen felidézték, hogy 1944 nyarán a városból és környékéről mintegy 650 zsidó származású embert deportáltak Auschwitzba, közülük körülbelül hatszázan soha nem tértek vissza.

A Szekszárdi Magyar–Izraeli Baráti Társaság és a Szekszárdi Izraelita Hitközség közös rendezvényén Meleg Balázs Csaba, a hitközség elnökhelyettese és a baráti társaság elnöke hangsúlyozta: az emlékezés célja, hogy ilyen tragédia soha többé ne ismétlődhessen meg.

Berlinger Attila, Szekszárd polgármestere beszédében kiemelte, hogy a holokauszt a gyűlölet, a kirekesztés és a közöny pusztító következményeire figyelmeztet. Az emlékezés ezért nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szól: felelősségünk továbbadni a valódi történeteket a következő nemzedékeknek.

A Tücsök Zenés Színpad műsora után Fináli Gábor, a budapesti Hunyadi téri zsinagóga rabbija tartott liturgiai megemlékezést Anatolij Klavanszkij kántor közreműködésével. A kádis mellett a zsidóság történelmi és kulturális szerepéről is szó esett.

Az ünnepség végén a hitközség, a város, a vármegyei múzeum, a német nemzetiségi önkormányzat, a Babits Mihály Kulturális Központ, valamint a Szabadkai Izraelita Hitközség képviselői koszorúzták meg a Művészetek Háza előtti holokauszt-emlékművet.

A megemlékezéshez kapcsolódva a Mazsihisz jóvoltából megnyílt Noam Chen izraeli fotóművész Holokauszt-túlélők: A zsinagógák című kiállítása is, amely Közép- és Kelet-Európa zsinagógáit mutatja be, és augusztus 1-jéig látogatható a Művészetek Házában.

_{Címlapkép: Markovics Kornél / TEOL}

---