Maceszgombóc Újlipótváros illatával – Rubin Eszter története és receptje

Hamarosan beköszönt Pészah, a kovásztalan kenyér ünnepe. A polgári időszámítás szerint idén április 1-jén este kezdődik, és április 9-én este ér véget; az első széderestét április 1-jén, a másodikat április 2-án este üljük. Az ünnepi asztalon ilyenkor ott gőzölög a levesben a maceszgombóc is. Nálunk azonban a maceszgombóc sosem pusztán étel: mindig egy történetet hoz magával. Egy régi családi vitát, amely újra és újra fellángol – vajon gyömbérből vagy szerecsendióból kell több a gombócba? Rubin Eszter írása.

Megjelent: 2026. március 15. 14:21 / Frissítve 2026. március 22. 20:13

Vasárnap délben felszállnak a Lenin körúti ház előtt a hatos villamosra, egy megállót mennek a Visegrádi utcáig. Ráérősen sétálnak a Csanády utca sarkán álló ház felé. Hanga a nagyszülők között baktat. – Már nagy vagyok! – nem engedi megfogni a kezét. Észrevétlenül próbál lemaradni.

Az egyetlen megmaradt rokon, Nagyi unokatestvére. Böske néni a felnőtt lányaival él, Lili sosem ment férjhez, Mari visszaköltözött az anyjához, miután elvált. Egyiküknek sincs gyereke. Most hármasban tüsténkednek a konyhában, egymás után hordják be a dúsan megrakott, nehéz porcelántálakat. Mari kipirult homlokát az alkarjával törli meg, Lili a konyharuhával legyezi magát. Szokás szerint összekaptak főzés közben. A vérre menő, eldönthetetlen kérdés: gyömbérből vagy szerecsendióból kell több a maceszgombócba? Lili gyömbérpárti, Mari a szerecsendió mellett kardoskodik. Titokban kóstolgatják a nyers masszát, egymás háta mögött újra és újra ízesítik. Ha rajtakapják egymást, felcsattanó veszekedés hangja száll a konyhában. Böske néni, szívére tett vizes borogatással, pihegve rogy le a fotelba – Lányok hagyjátok abba, meglátjátok, ez fog a sírba tenni.

A nippekkel zsúfolt vitrinek keretezte szobában ebédelnek. Hanga feszengve ül a súlyos damaszt abrosszal terített, faragott lábú asztal mellett. Gondosan kikerüli a tányéron a túlfűszerezett gombócot, csak az aranyszínű levest szürcsöli.

– Hogy ízlik a gombóc? – kérdezi provokatívan Lili.
– Isteni finom – feleli rögtön Nagyi. – Lilikém, szednél nekem még egyet? Vagy inkább kettőt – mondja jókedvűen.
– Dehát el van rontva – csattan fel Mari. – Elviselhetetlen ez a mindent elnyomó gyömbér íz.
– Nekem ízlik – mondja Nagyi.
– Annának ízlik – ismétli el Lili.
– Ó, hát neki minden ízlik – feleli epésen Mari.

Nagyapa somolyog, és a leveses tányérja fölött rámosolyog Hangára, akit minden alkalommal kínosan érint a jól bejáratott gombóc játszma.

– Lányok. – szólal meg Böske néni, és a szívére teszi a kezét.

Ebéd után a felnőttek kávéznak, Hanga unatkozik. Lassan, egymás után majszolja a közeli Mézes Kuckóból származó, félig csokoládéba mártott, lekvárral összetapasztott, ragacsos diós puszedliket. Ez az egyetlen jó az egész vasárnapban.

Hazafelé, az utcákat az örök állandóság ígéretét hordozó gyömbér és szerecsendió illata lengi be. A vasárnapi Újlipótvárosnak maceszgombóc illata van.

Bevallom, én Lili néni pártján állok, és a gyömbért részesítem előnyben, olyannyira, hogy még a gombócok főzővizébe is szoktam egy kevés őrölt gyömbért tenni, pedig erre még Lili sem vetemedett volna.