Jonathan Sacks rabbi az Örökkévaló és Ábrahám vitájáról

„Ábrahám és Isten nagy vitája a Genezis 18. fejezetében a szellemtörténet fordulópontja. Ember először fordul szembe magával az Istennel az igazságosság kérdésében. (…) De miért? Ábrahám tud valamit, amit Isten nem? Vagy az ő igazságérzete erősebb, mint magáé az Istené? Mindkét felvetés abszurd. Isten többet tud, mint amennyit bármely ember valaha is tudhat vagy fog tudni.  (…) Mit akart tehát Isten Ábrahámtól? Miért hívta párbeszédre Szodoma sorsáról? Nem lehetséges, hogy a menny ítélete kérdéses lett volna. Maga a Tóra kétszer is kizárja ezt a lehetőséget, egyszer Ábrahám párbeszéde előtt és egyszer utána. (…) Úgy vélem, a Tóra mély igazságra utal, nem az ember Istennel szembeni kihívására, hanem éppen ellenkezőleg: Isten felhívására az emberiség felé. 

Isten azt akarja, hogy Ábrahám és leszármazottai az igazságosság képviselői legyenek.

Ahhoz, hogy az igazságosság megvalósuljon és látható legyen, mindkét felet meg kell hallgatni. Nemcsak a vádlónak, hanem a védelemnek is kell ügyvéd. (…) Az igazságszolgáltatás folyamat, nem csupán eredmény. Nem elég, ha a bíróságnak igaza van. Mindkét fél érveit meg kell hallgatnia. Végső soron erről szól Jób könyve is. Jób nem ragaszkodik ahhoz, hogy ártatlannak találják. De ragaszkodik ahhoz, hogy meghallgassák.”

Forrás: Jonathan Sacks: Szövetség és párbeszéd – Genezis: Minden kezdetek könyve

---